Kamaszok ti hogy viselkedtek? 15/L

Persze,már elég régóta tapasztalom ezeket a bizonyos jeleket,már nagyjából alkalmazkodtam az érzelmi hullámokhoz is.Ne aggódj,előbb utóbb te is kilábalsz ebből.Barátok,sok-sok zene,csináld azt amit szeretnél,hidd el,jobb lesz! :)

14/L

Nem mondanám, hogy nem vagyok magabiztos, és abszolúte nem utálom magam, viszont én is könnyen kiborulok. :)

Az meg normális, hogy megváltozunk, basszus jó hogy már nem úgy viselkedek mint egy 9 éves...:)

Apám szerint én már körülbelül négyéves korom óta kamaszodom, eddig sem voltam egy könnyű jellem, de bármilyen furcsa, amióta kamaszodni kezdtem, mintha "normálisabb" lennék, mint azelőtt. Régen iszonyatos hisztiket tudtam levágni szinte mindenért, most nyugodtabb vagyok, és sokkal jobban látom magamat, mint tizenéves korom elején, mondhatni, pár dolgot leszámítva abszolút megbékéltem a külsőmmel, és a belsőmmel is. A szüleimmel is jobban elvagyok, mint régebben, úgy beszélnek hozzám, mintha már én is felnőtt lennék. Nem tudom, nekem még jól is jött ez a kamaszkor, pedig még a neheze tuti hátra van. :D

15/L

Igen :D főleg ezt, hogy utálom magam, amikor csak tehetem, a tükörben nézegetem magam és próbálok magamon szép dolgokat keresni, de még ha nagyítóval vizsgálnám magam, se találnék magamon elviselhető dolgot...így marad az állandó önmarcangolás, hogy miért születtem ilyen k b sz tt rondának és hogy ilyen fejjel sosem lesz párkapcsolatom...hamar fel lehet idegesíteni, de tényleg NAGGYON hamar :s kb. ezek azok a dolgok, amiket így észleltem magamon, lehet, van több is, amiben megváltoztam, de már hozzászoktam, így nekem fel se tűnnek

15l

12 éves koromtól jelen vannak az ilyen "jelek", amik a kamaszodásra utalnak.:)) Igen, utálom magam, rá kell állnom keményen az önbizalom építésére, illetve rettentő hamar felhúzom magam. Ja meg ha valakinek mondanivalója van nekem, az a zenémet is el kell viselje, mert ahol én, ott zene is.:DDD

15/L

Én 11 évesen voltam ilyen.Mostanra már "megnyugodtam".Már gondoltam arra is,hogy korán jött ez a hangulathullámvasút nálam,de lehet még lesz ilyen korszakom.:D

13/L

Igen. Kikészülök, ha korlátozni akarnak, ha mindent el kell itthon mondanom, ha hülye okokkal megtiltanak valamit.

Azt vettem észre, mostanában számomra a zenét lejjebb nem lehet venni, csak jobbra tekerhető a hangerőszabályzó. Vonz a sebességmámor, és a relatíve "laza" önpusztítás. (Alkohol, cigaretta [ezzel tényleg vigyázok, nem szeretnék rászokni] )

Úgy érzem, minden szabályt fel kell rúgnom, ami megakadályoz engem abban, hogy azt csináljam amit akarok.

Ezek után nem meglepő, ha kikészülök azon, mikor látom hogy rengeteg kortársam kutya módjára viselkedik otthon, nem kérdez, ha ok nélkül megtiltanak valamit, és ha szeretne valamit, nem küzd érte, csak várja hogy anyuci és apuci megszerezze, ha nem jön össze, feladja.

Hangulatingadozásaim vannak, de nem tudom miért.

Folyamatosan alkalmat keresek arra, hogy szerelembe essek, aztán csodálkozok, hogyha megszívom végül.

Egyre többet filozofálok, az életről, a szerelemről, a halálról, ilyesmi.

15/f

Igen!

Külsőleg is , belsőleg is.

Kívül: Utóbbi időben elég sokat borotváltam magam. Aztán pattanások , mitaszerek mondjuk ez már régebb óta. Ez nem tetszik magamon, az nem tetszik magamon. Állandóan azzal foglalkozok ,hogy néz ki a hajam. Annyit ápolom elmondani se tudom. Azonkívül a manikűr a körmeim mindig izgatnak.

Belül: Alapól is türelmetlen vagyok de az utóbbi egy évben még inkább. A hangulat ingadozásomról nem is beszélve. egyik percben tiszta happy vagyok aztán meg olyan morcos leszek. Meg hogy állandóan menni akarok valamerre. Leginkább barátnőimmel szeretek lenni vagy ha egyedül vagyok akkor gépezek , TV-zek , olvasok csak hadd maradjak nyugton.