Anyák! Tényleg ennyire kiakadnátok, ha jó tanuló lányotok egy szakközépiskolába járó fiúval jönne össze?

Hát nem tudom... én csak szakközepet végeztem, mégis büszke vagyok arra amit elértem. Így Anyaként én úgy gondolom nem a végzettségét fogom nézni, mert arra sajnos sok esetben példa van, hogy van papír a tanulmányokról, mégsem tud elhelyezkedni, vagy egyről a kettőre lépni. Szóval szerintem a belső értékek, a gondolkodás mód ezerszer többet ér, mint holmi gimnázium, egyetem, vagy bármi. SENKIT NEM AKAROK EZZEL MEGSÉRTENI! Mert aki teheti, és jó az agya, az igenis tanuljon, ameddig csak tud, és lehet.

Én csak csendben megkérdezném jelen esetben az Anyukádtól, hogy miért baj az, hogy az érettségije mellett még lesz egy szakmája is a fiúnak?

Nem értem miért baj ha szakközépbe jár.

Én egy erős gimibe jártam anno,majd felvételiztem műszaki egyetemre.Párom műszaki szakközépbe járt,ő onnan felvételizett ugyanugy műszaki egyetemre.

Ő volt aki engem korrepetált,mert az erős gimiben valahogy a töri-magyar volt amire ráálltak,azzal semmire nem mentem...

Anyukád elképzelése elég furának hat nekem. Eleve nem abban a korban élünk, ahol mérvadó a végzettség, pláne ha a kedves barátod azt szeretné csinálni, amit akar.

De ha esetleg szeretnél konkrét példát... Én egy átlagos szakközépben végeztem, olyan 4,5-ös átlaggal. Két nyelven beszélek, és a második diplomámat csinálom. Az elsőt munka mellett, a második most úgy, hogy várom a babánkat.

A páromnak közgazdasági szakközepe van, de ő sosem talált olyan egyetemi szakot, ami érdekelné. Így nem is erőltette. Azonban van 5 OKJ-s szakmája, 2 nyelvet beszél és ügyvezető igazgató egy építőipari középvállalkozásban. Jelenleg most bérszámfejtést tanul, ez lesz a 6. szakmája.

Íme a tanulság: nem az határozza meg az ember életét, hogy milyen középiskolába jár, hanem hogy mit tesz utána, hogyan alakítja az életét, mennyire elszánt, és persze milyen lehetőségei adódnak. A nagybetűs életben senki sem a gimnáziumi végzettségedre lesz kíváncsi, hanem hogy mit tettél le utána az asztalra. Az érettségi ma már alapkövetelmény, nem olyan "nagy szám", mint anno.

(Hozzáteszem, ismerek olyan embereket is, akiknek szakmunkásképzőjük van, de olyan precízen és pontosan dolgoznak, hogy mérnökeberek is elismerik a munkájukat. És még valami: a legjobb barátnőm szintén szakmunkásképzőt végzett, a szakmájában dolgozik, és szerintem, az egyik legangyalibb eladó. :) De én lehet, elfogult vagyok. :))

Én nem fogok ilyen szinten beleszólni sosem a lányom magánéletébe. Ha szereti, szereti, ez van. A lényeg az, hogy emberileg milyen a fiú, hogy vigyáz-e a lányomra, tisztességesen bánik-e vele és még valami: boldogok legyenek. Ha ez megvan, felőlem egy utcaseprő is lehet a lányom párja. Inkább, mint mondjuk egy idegbeteg jogász, akinek ugyan diplomája van, de jól megveri, ha nem ízlik a koszt. (Elnézést a példáért a jogászoktól.)

Mert attól, hogy valaki milyen iskolába jár, attól lesz valaki! Ha-ha, ezen jót nevettem.:)

Majd ha elvégzitek az iskolát, kikerültök a való életbe, na majd ott lehettek valakik és lehet akkor ez a pasi százszor különb lesz majd még a kedves anyukádtól is.

Nem tudok erre mást mondani, mint hogy anyukád egy sznob! Egy lenéző valaki.

Sajnállak, hogy ilyen anyukád van.

De ne foglalkozz vele! Ha a lányom lennél, én biztos nem tiltanálak tőle. És ha nem kedveli a barátodat, hát ne kedvelje, nem kötelező, viszont addig fogadja el, míg majd nem kezdesz el titkolózni előtte, titokban találkozni vele, aztán meg majd ne sírjon, hogy milyen bizalmatlan vele a lánya.

Anyukád milyen korban él? Melyik országban? Mintha olyan nívós lenne sok felsőoktatási intézmény, vagy középfokú végzettséggel nem lehetne valaki sikeres.

Elég szomorú, hogy végzettség alapján ítél meg embereket, anélkül, hogy beszélt volna velük.

Az embernek társra van szüksége, nem diplomás partnerre, akinek a végzettségét lehet mutogatni. Nekem 2 diplomám van, a barátomnak szakközepes végzettsége, viszont a jég hátán is megél, és lássuk be, a mai világban erre van szükség.

Ne haragudj, de anyukád borzalmasan sznobnak tűnik az alapján, amit írtál. Apukád amúgy hogy áll a témához?

Szakközépből, de még szakmunkást végzett diákból is lehet az életben VALAKI. (gimnáziumi éltanuló is bukhat ki főiskolán az első félévben, és szakközepet végzett diákból lehet többdiplomás, életrevaló felnőtt) Oké, én sem örülnék neki ha a gyerekem mindenféle link alakokkal bandázna, de ha értelmes a srác, és veled is jól bánik, szeretitek egymást, akkor inkább örüljön az anyukád.

Egyszer olvastam egy történetet, a lány egyke, apa-anya mindig óvta mindentől, aztán élete első szerelme, első látásra egy megbízható, kimondottan jó családból származó, illemtudó, cégtulajdonos pasas volt. A vége az lett, hogy évekig verte a csajt, egyik család sem tudott róla. A lány szülei büszkék voltak rá, hogy a lányuknak milyen jó parti jutott, csak ugye a hátteret nem ismerték.

Nálunk a városban levő szakmunkásképző hírhedt arról, hogy milyen emberek járnak oda, itt senki nem örül, ha a gyerekének köze van hozzá sajnos... Nálunk csak az megy oda, akit nem érdekel semmi és nem vették fel máshova, nem tanulnak semmit, csak balhéznak meg lógnak, és megverik a jó tanulókat...

VISZONT ha a barátod tényleg tanulja az adott szakmát, akkor semmivel se "rosszabb" mint te. Egy JÓ szakember aranyat ér, és meg is fizetik, a szakértelmük pedig tiszteletre méltó.

Nem az a lényeg, hogy ki diplomás... Egy vízvezetékszerelő is lehet valaki, és lehet egy értelmes, intelligens ember, és tiszteletreméltó mesterember. Meg egy szobafestő, egy fodrász, stb. Nem ez alapján kéne ítélni...

Az enyém nem. :) Mondjuk én külföldön élek, itt az egészségügyi és a közgazdasági szakközépet nagyon nyomják, 4.5-ös átlag alatt esélytelen bekerülni, többszörös a túljelentkezés minden évben...Szóval ha az itthoni körülményeket nézzük, akkor anyukám még örülne is neki :D

De nem akadna ki anyu azért sem, ha rossz tanuló lenne a barátom, hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy milyen ember.