Ezt anyám miért csinálja?

biztos csak ezt a mintát tanulta meg...

gondolom rosszul érzi magát és máshogy nem tudja kimutatni az érzelmeit ... úgy keres kontaktust, hogy konfliktust kezdeményez ...

az én anyukám is csinálta... neki sose mondták a szülei, hogy szeretik, mert mindig az volt, hogy nehogy el legyen kényeztetve, ezért soha nem kapott semmit, és nem is beszéltek vele jóformán...

Mikor már nagyobb lettem és ezt beláttam, akkor elkezdtem neki mondani, hogy szeretem...

mindig... hogy ha ilyen hülyeség miatt kiabált vagy piszkálódott, akkor megöleltem és mondtam neki hogy szeretem ... aztán megcsináltam amivel piszkált

Átalakult a kapcsolatunk nagyon ettől a szótól. Kiskoromban sosem sírt, mert a gyerek előtt nem lehet. Mostanában szokott, ha szomorú. És szerintem az jó, ha megélheti az érzelmeit.

Kicsit furcsa, hogy már nem olyan, mint kicsi koromban, de most már szerintem az én dolgom, hogy segítsek neki... mert önzőség lenne azt várni, hogy továbbra is mindent elfojtson :)

nem kell megölelni, ha nagyon furcsa lenne ...

de attól még mondhatod

Szerintem azon nincs kinevetni való, ha azt mondja valaki az anyukájának, hogy szereti... és nem tudom elképzelni, hogy ezt hogyan lehetne kiforgatni.

De lehet hogy nem konfliktus helyzetben kellene mondani, csak semleges helyzetekben.

Nekem ez úgy jött, hogy volt egy jófej lány az osztályban, de annyira nem ismertük egymást. Aztán egyik évben padtársak lettünk és nagyon jó barátok... és ő mondta, hogy szeret. És olyan meglepő volt.. és akkor rájöttem, hogy itthon sosem mondjuk. És később kiderült, hogy azért, mert anyunak sem mondták soha... És elkezdtem mondogatni. Meg kérdezni, hogy szeret-e. És mondtam, hogy jól esne, ha nem csak akkor mondaná, ha kérdezem...

És akkor mondta, hogy neki ez nem egyszerű meg ilyesmi. És most már máshogy beszélgetünk mint kisebb koromban. És ez jó.

De persze nem mondom, hogy ez mindenkinek beválhat... de nekünk bejött.

Az én anyám is ezt nyomja... kb. 5 éves korom óta. Ezzel sikerült is elérnie, hogy most, 15 éves koromban már azt a pillanatot várjam, amikor elköltözhetek. Ha itthon vagyok, az a baj, mert rendetlenséget csinálok, és "nem lehet tőlem megmozdulni". Ezt úgy mondja, hogy rendszeresen a földre hamuzik, mindent széthagy, stb. Hallucinál, vagy nem tudom, de már nagyon idegesítő. Ha viszont nem vagyok itthon, akkor az a baj, mert biztosan a drogos, alkoholista, cigis barátaimmal lógok, és amúgy is, nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy én szórjam a pénzt. Mert a havi 50-60k ft amit kidob cigire, az nem pénz szórás, természetesen...

Odáig jutottam, hogy a folytonos baszogatásai miatt már egy csepp tiszteletet se érzek iránta.

Ha téged zavar a viselkedése, költözz el ahogy tudsz.

Most lehet, hogy le fognak pontozni, de én a helyedben minél hamarabb elköltöznék onnan. Anyád nem normális, már bocs... Te meg ne féljél már visszaszólni neki. Ilyenekből lesznek később a depressziós emberek. Otthod teljesen el voltak nyomva, ütötték, stb.

Esetleg ülj le vele beszélgetni, és mondd meg neki, hogy nem normális amit csinál.