Mit csináljak ha soha nem volt meg köztünk a jó anya-ánya kapcsolat?

Én is mindig így voltam. Láttam, hogy más lányok mennyi mindent meg tudnak az anyjukkal beszélni, vitatni, nálam meg ugyanez volt a helyzet, mint most nálad.

Rájöttem, hogy a hiba igazából mindkettőnkben van. Anyám elég szigorú volt hozzám, elmondani nem sok mindent mertem neki, mert túl konzervatív nézetei vannak. Nem láttam magam előtt egy női példaképet, vagy egyáltalán egy anyát, aki próbál törődni velem, kaját, ruhát adott, de igazi törődést nem nagyon produkált. Nem éreztem és talán nem is érzek semmi tiszteletet iránta, de ez már egy másik történet.

2-3 évvel lettem idősebb azóta, és most már rájöttem, hogy neki is megvannak a maga problémái, megvan az oka, amiért ilyen velem. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálok változtatni. Nem lettünk igazi anya-lánya legjobbbarátok, de elértem, hogy odafigyeljünk egymásra.

Neked is azt tanácsolom, hogy próbálj javítani a kapcsolatotokon. Ezzel az értelmetlen (de tényleg értelmetlen!) nemmehetszsehova esetekből egyre kevesebb lesz. Beszélgess vele hétköznapi dolgokról, mesélj neki valami vicces sztorit, vagy olyat, amivel úgy érzi, hogy a bizalmadba fogadtad. Beszélj neki a gondolkodásodról, a világnézetedről, a barátaidról, ezek biztos érdekelni fogják. Először nekem is nehezen ment, de aztán már azon kaptam magam, hogy magamtól megyek oda beszélgetni, mert szeretnék. És minél jobban meg fog érteni, annál többet enged majd, meglátod.

És még egy fontos szabály: soha ne nézd hülyének, és lehetőleg ne hazudj.

Ha el szeretnél menni valahova, akkor pedig jó, ha ismeri a barátaidat, akivel mész, esetleg tudja a telefonszámukat, így biztonságban tudhat téged. És mindig mondd el lassan, nyugodtan, hogy mikor, hova és kivel szeretnél menni, ha nem enged, akkor pedig próbáld meg tudomásul venni, és nem hisztizni. Ebből látni fogja, hogy érettebb vagy.

Sok sikert! 16/L

(Bocs, ha kicsit kacifántosra sikeredett, de valahogy nincs erőm most a fogalmazáshoz)