Szerintetek jelent valamit ha a 14 éves lányom olyan embereket rajzol akiknek nincs/össze van varrva szája?

Pontosan,hogy semmi betegeset nem láttam benne a lepontozásotokkal ellentétben,hanem annyit,hogy ebben lázadó,sok átalakulással járó korszakban van,és az,hogy nem rajzol szájat ennek az eredménye,mert némának érzi magát nem hallgatják meg,mi a kamaszkori problémája.

Amit itt látunk is,mert a,kérdező,a helyett,hogy a már 14 éves lányánál rákérdezne és nem olyan stílusban,hogy szemrehányóan,amire egy kamasz befelé fordulással válaszol,hanem,olyan stílusban,amire ,egy befelé forduló kamasz kinyílna.

De ehelyett minket kérdezget és nem a lányával kommunikál,hogy mi az oka,hogy így ábrázolja az embereket?És rákérdeznék a helyében arra is egyenesen,hogy van e valami problémája,mondja el egyenesen,az anyja vagyok stb...

Ó istenem, annyi idősen a barbie babáim fejét egy befőttes üvegben vágytam tartani valami zöldes löttyben, a testüket meg kitekert pózokban egy akváriumba tenni. Miért? Mert láttam egy filmben és tök vagány lázadó volt a csaj akinek ez volt a szobájában, meg még a zene is jó volt, ami a szobájában ment...

65%-os elhiszem, hogy te szeretsz olvasgatni és találtál valamit a fatesztről, amit komolyan is veszel, de azért ne add már elő, hogy milyen komolyan értesz a témához, kezdjük ott, hogy aki valóban foglalkozik ilyennel, az nem kap idegrohamot, ha nem értenek egyet vele.

A 23-as válaszod meg katasztrófa, ha tényleg értenél a lélekhez, akkor nem kérdeznél rá egyenesen, hogy van-e valami bajod, mondd el az anyád vagyok, mert akkor azt is tudnád, hogy ez krva nagy betűs közlés sorompó, ami semmi másra se jó azon kívül, hogy ha van is valami baja a gyereknek, akkor még jobban bezárkózik, vagy a már elkezdett beszélgetést megakasztja.

Ha van valami baja a gyereknek akkor elvileg azért vagyok az anyja,hogy nekem elmondja.

Én 65%-os válaszoló egy 13 éves lány anyja vagyok és igencsak aggasztana,ha látok rajta valamit és nincs irántam bizalommal,hogy elmondja.

És igenis aggasztana,ha szem vagy száj nélküli embereket rajzolna.De nem ügy,hogy rákérdezzek.

Nem azért vagyok az anyja,hogy ne vegyem észre,hogy valami nincs rendben és ne tudnánk helyrehozni.Ha atrochitás éri a gyereket stb.

Hiszen ez az az korszak,mikor egyre inkább a közösség felé néz és abban próbálja megtalálni a helyét.Nem értünk egyet?

"hanem annyit,hogy ebben lázadó,sok átalakulással járó korszakban van,és az,hogy nem rajzol szájat ennek az eredménye,mert némának érzi magát nem hallgatják meg,mi a kamaszkori problémája."

Én is rajzoltam összevarrt szájú embereket 15 évesen, méghozzá azért, mert az egyik kedvenc szereplőm egy könyvből így volt körülírva. Ettől még nem hiszem, hogy kamaszkori szorongásom lett volna, hogy nem hallgatnak meg. Az a te bajod, kedves 65%-os, hogy kitűnő példája vagy a gyereke seggében lógó anyának, aki élni nem hagyja és minden apró "jelre" valami abnormálisat sejt és már húzná ki belőle, hogy ugyan mi bántja a lelkét, mikor valószínűleg SEMMI.

Nem tudom, te emlékszel-e milyen volt kamasznak lenni, de én igen. És annál irritálóbb bizony kevés van, amikor az ember rajzol teszem azt egy halottat, az édesanyja meglátja és rögtön arról faggatja, hogy mi baj, mi bántja. HÁt semmi b*szki, csak épp ezt volt kedve rajzolni!

Te meg azt fogd fel,hogy nem ülök a gyerekem rajz táblája mellett,mert mivel kamaszlány úgy kivág a szobájából,hogy csak nézek,de elviselem,mert tudom milyen voltam én is kamaszkoromban,de ha 1 éven keresztül csupa ilyent rajzolna

feltűnne.

Nem tűnik egyszerűnek,túlérzékeny,de ,hogy mi van mögötte azt itt úgysem tudjuk megmondani,de,aki szerint SEMMI,vagy,mert látott egy filmet stb,az elég üres lelkivilágúnak tűnik.

Mindenesetre figyelj rá.

Nagyon elgondolkodtam ezen a kérdésen és remélem, hogy kamaszként hasznos tanáccsal szolgálhatok:)

"Megszoktam kérdezni mikor fekszik és csak néz valamerre hogy mi bántja akkor mindig lerendezi azzal hogy "mindegy" vagy "semmi" "Először, amíg nem olvastam el ezt úgy gondoltam, hogy csak úgy szimplán így rajzolta, esetleg megtetszett neki vagy valami.

De szinte biztos vagyok abban, hogy jelentenek valamit ezek a rajzok, szerintem a lelkiállapotát úm. 'szimbonizálja'. Lehet először így hülyeség:) de nem is olyan régen nagyon rossz időszakomat éltem és személy szerint én meg ilyeneket [link] rajzolgattam. Mikor anyukám rákérdezett, hogy miért ilyeneket rajzolok akkor csak vagy azt mondtam, hogy ez kihívás számomra(mert hát grafikai szempontból nekem tényleg az), vagy annyit mondtam hogy 'csak úgy'. Nem akartam bevonni a gondjaimba és szerintem a lányod is ezt teszi. Ajánlom, hogy ha legközelebb is csak annyit válaszol, hogy 'mindegy' 'semmi', akkor ne hagyd annyiban, Póbáld megbeszélni vele, ha ragaszkodik ahhoz hogy nincs baja , de te látod rajta, akkor meg ne hagyd annyiban, finoman húzd ki belőle. Persze ezt így ismeretlenül nem lehet megmondani:) meg még egy kamasz vagyok...így lehet én látom rosszul:)

16/L