Anyám elolvasta a naplómat! Nem szól hozzám, mit tegyek?

De ti mégis hol a fenében éltek, hogy az anyát véditek? A gyerek hadd írja le amit gondol, és az az ő naplója, az érzéseit írja le, és nem egy nyitott könyvet az anyjának. És ha az életet adta neki? Ő kérte? Nevetséges, hogy mindenki a kérdezőnek esik.

Kérdező, ne csinálj semmit. Anyádnak nem lett volna szabad elolvasnia, undorító dolog.

legközelebb írd a naplót kódolt fileba. még a word is tud ilyet. átlag anya meg nem tudja feltörni. nem is értem ha már az emberek naplót írnak akkor miért ilyen maradi módon!

vagy írj blogot ha nem mutatod meg neki, sosem fogja megtalálni. és egyes bejegyzéseket ott is le lehet tiltani hogy ne legyen nyilvános

Nagy szívfájdalom egy anyának ilyet olvasni...és soha semmilyen körülmények között nem lehet ilyet írni a szülőanyádról!!! Remélem tanultál belőle...

És amellett, hogy te hülye voltál (már bocsi, nem bunkóságból)...valami nem oké nagyon...Beleolvas a naplódba? Oké, hogy kíváncsi, de hol a bizalom? Meg azért más ennyire személyes dolgába beleolvasni...oké az anyád, mindent tudni akar, kíváncsi meg minden, de szerintem nem volt korrekt...:/

Egyébként meg kell próbálnod megbeszélned vele a dolgokat...de nem szabad nekiesned, hogy miért olvasta el, hanem meg kell próbálni higgadtan megbeszélni a dolgokat...fontos, hogy komolyan üljetek le, és ne törj ki hisztirohamban/sírógörcsben idegességedben...Ha látja hogy éretten állsz a dolog megoldásához, hátha hajlandó lesz beszélni veled még a naplódról is...Aztán kérd meg, hogy adja vissza (szépen kérd), és ha nem hajlandó visszaadni, hagyd rá...Ez lenne a jó megoldás szerintem...

De ismerem magamat annyira, hogyha nem adja vissza, nekiesnék, hogy mit képzel magáról, mit hisz, ez megold bármit is?!....na lehetőleg te ezt ne tedd...

A napló, az attól napló, hogy oda azt írok amit akarok.

SZEMÉLYES

Az, hogy ebbe ki turkál bele, az magára vessen. Már bocsánat, akár anya, akár nem.

Ha elém tolnák direktbe a lányom naplóját, se olvasnék bele, mert az az ÖVÉ.

Nem akarom a gyerekem minden gondolatát birtokolni, sőt tudni se!

Azért mert magában mindenki gondol néha olyanokat, amiket "nem szabadna", de ez mind felhevültség, méreg, hirtelen düh, szomorúság, és felindult érzelmek provokálják. És ha valakinek segít kiengedni a gőzt, akkor leírja.

Terápiában is alkalmazzák.

Nem kell szégyellni azt, hogy ha valaki dühös, és ilyen gondolatai vannak, de nem is kell büszkének lenni rá, a düh az egy olyan érzelem mint bármi más.

Nem ugrott neki az anyjának, nem pofozta fel, és nem véletlenül írta le, mert tudta, hogy ezzel megbántaná!

Az érzelmek meg nem arról híresek, hogy majd én eldöntöm, hogy mit érzek, annak legfeljebb medret lehet adni, például így.

Itt most igazából senkinek sincs igaza.

Édesanyádtól kérj bocsánatot, mond meg, hogy nem úgy gondoltad, de a továbbiakban legyen szíves tiszteletben tartani, hogy az a te személyes magánszférád.

Ha pedig megsértődik, azért az őt is minősíti.

Az ilyen bocsáss meg kérdező, de tininaplóba, ha mégis, mégis rákényszerítenének, hogy olvassam el, nem tudnám komolyan venni, hogy gyűlöl engem a gyerekem, habár megérintene, és biztos elgondolkodnék, mért írt ilyet, esetleg nem beszéltünk meg valamit, a legutóbbi veszekedés ekkora nyomot hagyott benned?

De az is lehet, tudatában a veszekedésnek, és, hogy min ment, nem tulajdonítanék nagy jelentőséget.

Azért mert én is írtam és írok naplót, és tudom milyen hirtelen érzelem vezérelt csacskaságokat firkáltam kamaszkoromban...amin ma már csak mosolygok.

beszéltél anyukáddal?

lehet, hogy nem is volt mérges, hanem magába szállt, mert így a te szemszögedből látta a veszekedéseket

amúgy meg miért olvassa el a naplódat?!