Lányom 11 éves, próbáltam vele beszélgetni a menstruációról, de hallani sem akar erről a témáról. Közölte hogy őt ez nem érdekli, és egyszerűen bevonult a szobájába. Mit csináljak?

Lehet, hogy nem volt célravezető így rátörni...

Vegyél neki könyvet, pl:

[link]

Nem minden kamasz szeret az anyukájával ilyen dolgokról beszélgetni.

1.Lehetőség:túl prűden nevelted és olyanokat mondtál neki,hogy "a gólya hozott" vagy "most ezt ne vitassuk meg",vagy csak simán elkezdted terelni a témát másra.

2.Lehetőség:nem vagy lelkileg túl közel hozzá,nem álltok olyan szoros kapcsolatban.De semmi gond!Kialakulhat még,ha lazítassz egy kicsit az elveiden!Az én anyukám(így olyan aranyos,ha így írom) is nagyon konzervatív volt.Nagyon féltem,hogy mi lesz később,ha el kell mondanom neki majd dolgokat,mint pld így voltam a menstruációval,de aztán akkor bekönnyezett a szeme(máig sem értem,hogy miért),így voltam a szüzességem elvesztésével is(ezt egy kicsit meglepődve fogadta,mert én úgy mondtam el neki,hogy azt hittem,hogy tudja..HOSSZÚ történet!)2012.dec.30.-án történt a dolog,szóval nem rég,és akkor már betöltöttem a 17.-et,mert dec.9.-én születtem('95)-[túl sok infó rólam.]

Fontos,hogy lazíts a vele lévő kapcsolatotokon.Ne legyél vele olyan szigorú!Ja és segít a viccelődés az élet apró örömein,meg ha naponta leültök 10-15 percekre beszélgetni nyugodtan.. és röhöghettek is együtt,mondom a vicc nagyon sokat segít.Persze nem könyvből olvasva,hanem az életből merítve!

17/L

Az én lányom 12 éves.

Megmondom őszintén volt egy alkalom (kb. 2 éve) vacsorázás közben amikor csak úgy megkérdezte váratlanul hogy akkor mégis hogyan kerül bele az anyukák hasába az az úszó bigyó ami utána belefurakodik egy körbe és abból hogyan lesz a kisbaba? De először az az úszó kis izé hogy kerül bele a hasba???? :-)

Akkor a párommal hirtelen köpni nyelni nem tudtunk, még a falat is hirtelen megakadt a torkunkon :-)

Csak hebegtünk-habogtunk. megmondom őszintén mint derült égből a villámcsapás úgy ért minket ez a kérdés.

Próbáltuk neki elmagyarázni az ő szintjén de úgy láttuk jónak ha veszünk neki egy a korosztályának való könyvet ezekről a témákról.

Hát megmondom őszintén hihetetlen sikere volt a könyvnek. Az összes osztálytársnője megfordult nálunk, be voltak zárkózva a szobájába és ott olvasták. Kölcsönadogatták egymásnak stb.

Ebben a könyvben a menstruációról is minden le van írva az ő szintjükön hogy megértsék.

Ha magának való gyerek akkor ciki neki ezt veled megbeszélni de mégis kell neki valami amiből tájékozódhat.

[link]

Ez a cikk kicsit kapcsolódik ehhez a témához.

17-es!

Az a gáz hogy egy 6 éves gyereknek még nem ezzel a témával kellene foglalkoznia.

Mindent a maga idejében.

Én a 6 éves de még a 8 éves gyerekemet is GYEREKNEK tartottam a témához. Ráér majd megtudni mi hogyan történik ha már valóban érett rá.

Én elismerem hogy a lehető legprűdebb családban nőttem fel ami csak létezik, de soha nem láttam kárát annak hogy 6 évesen nem kukikról és puncikról beszélgettem a szüleimmel.

És soha de soha, a világ összes kincséért sem beszélgettem volna erről a szüleimmel.

31 éves családos anya vagyok, úgy érzem így sem maradt ki semmi az életemből. A barátnőimmel és könyvekből felvilágosultunk mi rendesen.

És te erre vagy büszke. Gratulálok. Én meg arra, hogy az én gyerekem bármilyen kérdéssel fordulhat hozzám. Hogy érdeklődő, kreatív és nyitott a világra. Hogy néz, lát, felismer, érdeklődik és gondolkodik.

Én pedig merek válaszolni a kérdéseire. Kimelem hpogy az ő szintjén. Képzeld, nem kukiról és puncikról beszélgetünk vacsi közben, de akkor sem esek le a székről ha erről kérdez, mert ez természetes dolog és az élet velejárója.

Nyitott, önmagával és a világgal tisztában levő, tájékozott gyereket nevelek, és nem mondom neki hogy a gólya tette a hasamba a testvérét, ha már rákérdez, sőt a betétre sem mondtam neki hogy pelenka, hanem megbeszéltük hogy amikor a lányok nővé érnek, a testükben különböző változások zajlanak le, hogy képesek legyenek majd kisbabát szülni annak akit úgy szeretnek, mint én az apukájukat. Ehhez hozzáétartozik, hogy időnként a puncijuk vérzik, és ekkor használjuk a betétet. Ez nem fájdalmas dolog, nem olyan mint mikor megüti a kezét, hanem egy természetes folyamat aminek örülünk, mert azt jelzi egészségesek vagyunk. Ennyi. Nem hiszem hogy ettől lelki sérült lesz, és nem hazudtam neki. Miért jobb az ha könyvben kell elolvasni, mert nem tud a szülővel beszélni róla. Hol van akkor a bizalom?

A hozzád hasonlók esnek hanyatt ha esetleg szóbakerül hogy a szüleik az ő megszületésük után is éltek nemi életet, vagy netántán ha véletélen rányitnak a szülőkre. És most ne értsd félre, mi nem dugunk a gyerek előtt, de remélem ha véletlenül ránknyitna akkor is meg tudnánk beszélni mit látott.

A teherbeesés témája meg akkor került szóba mikor a tesóját vártam. 3 éves volt. ÉS képzeld meg lehetett vele beszélni. Elmondtuk, hogy mikor egy férfi és egy nő nagyon szereti egymást és babát szeretnének akkor olyan szorosan összebújnak, hogy az apuka kukijából egy pici sejt eljut az anyuka pocijába a punciján keresztül.( első körben ezt a részt kihagytuk, de konkrétan rákérdezett hogy jut a pocakba a sejt.) Ott mint egy puha meleg fészekben fejlődik a kisbaba, és végül megszületik. Itt szintén rákérdezett hogyan. Lehet elkárhozok, de én megmondtam hogy vagy az anyuka punciján keresztül, vagy ha valami gond van akkor a doktorbácsik veszik ki a pocakból.

Mindenről lehet beszélni úgy hogy ne okozzon gondot a gyereknek, és te se maradj hazugságban. Én mindig ezt tartom szem előőt. És igenis nagyon rossz az ha egy gyerek így reagál a szülő közeledésére bármilyen témában. Én mindig fordulhattam anyumhoz, bármilyen kérdéssel, mert bíztam benne. És én is így nevelem a lányomat.