Mit csináljak anyámmal?

El akartam menni mozizni egyik iskolatársammal (aki a legjobb barátom is egyben) és most kitalálta h jön ő is... akármit csinálok nem jó neki... ha kimegyek és takarítok az a baja h miért nem a zobámban pakolok, ha a szobámban pakolok meg az hogy miért nem kint...kora reggel azzal indítja a napját, hogy bár semmit nem kell csinálni kivételesen, bemasírozik a szobámba és felhúzza a rolót csak azért, hogy kisüljön a szemem mert hogy "szokjak hozzá, mert itt a nyár"...mindig mindent ellenőrizni akar.. mindent tudni akar és csodálkozik, ha vmit nem mondok el neki (akármit elmondtam, mindig le lettem szidva... pl amikor elmondtam neki hogy kipróbáltam a cigit, de nagyon rossz volt, akkor akkora pofont kaptam, hogy több mint egy órán át látszott a tenyere nyoma... voltam kkor 14 éves, egy hónap híján 15)...kutat a cuccaim között... meztelenül mászkál ithon és már én érzem magam zavarban... akárhányszor mindim neki h ne, mert zavar, anál inkább csinálja..

a szobaajtómat nem zárhatom be.. ha fürdök vagy öltözök elmegyek a fürdőbe, hogy ne lásson, de mindig fogja magát és bejön.. és vagy 10 percet ott tölt a legkülönfélébb ürügyekkel...a telefonomban nézegette a hívásnaplót, a névjegyzéket és az SMS-eket... amikor lezártam pedig elkezdett ordítani...mindenbe bele akar szólni... vettemegy farmert (egy HOSSZÚ farmert, mert már csak kettő volt) erre leszidott hogfy mi az hogy a ZSEBPÉNZEMBŐL kérdés nélkül mertem venni egy farmert...hazudozik össze-vissza és sose mondja meg hogy hova megy vagy mikor jön... én meg aggódom hogy hol marad és ha felhívom akkor is leordít hogy mi az h meg mertem kérdezni, hogy mikor jön már haza... folyton azt hangoztatja h mennyire semmire kellő vagyok.. naponta hallgatom végig hogy "egy vállalhatatlan bunkó paraszt vagyok, akinek nincsenek, nem voltak és nem is lesznek barátai, nem lesz munkám, megbukok, nem vesznek fel egyetemre és soha semmi értelmeset vagy hasznosat nem tettem, hanem csak a pénzét fogyasztom"... egyszer, ismétlem EGYSZER mertem tőle pénzt kérni, azt is csak azért, mert nem volt nálam a pénztárcám, de megadtam volna otthon... 200 forintot kértem, azt is csak fagyira...elkezdett ordítani, hogy mindig csak pénzt tudok kunyerálni de semmit nem teszek érte... az elmúlt két nyarat végig dolgoztam... megvan a középfokú nyelvvizsgám, és a jogosítványom robogóra... na ezek miatt dolgoztam, mert i kellett fizetnem neki... sehova se akar elengedni... a barátaimat szidja, pedig van akivel még nem is találkozott... a kommunikáció "itthon" abból áll, hogy ordít... sose tudunk beszélgetni...

mit csináljak vele?