Mit kezdjek anyámmal?
rühellem ha itthon van, teljesen rossz hnagulatom lesz, ezért utálom a hétvégéket, most meg csomót van szabin és itthon van...
állandóan bejön a szobámba se szó se ebszéd és lefekszik az ágyamra vagy leül stb. megkérdezi mit csinálok stb, meg megkérdezi hogy " hát ez meg milyen zene ", meg h mit néztél a gépen, és ugye a szokásos válaszok h semmit meg, ez ILYEN zene.. aztán ha kiküldöm nem megy ki és általába ilyenkor duzzogva kimegyek és addig várok az előszobába amíg nem megy ki, állandóan idepofátlankodik. nincs kulcs a szobámhoz, és ő nem fog csináltatni mert hogy "leglaább akkor látjuk egymást", meg "nem kell elbújni"... szóval arra gondoltam hogy összegyűjtöm a zsebpénzem és amikor nincs itthon akkor csináltatok egyet..
állandóan kihív a konyhába vagy épp ahol van hogy jaaj jöjjek már ki de egyszerűen idegesít irritál...
gondoltam hogy reggel elmegyek majd és estefele hazajövök és annyi..
meg filmet nézek és bejön meg kihív meg beszél hozzám nem fogja fel hogy nem érek rá, bezzeg ha ő filmet néz akkor meg se szólalhatok...
14/L
ráadásul a szobám lent van a földszinten, egy szinttel a bejárattal és a konyhával és mindig ott van..
a szobámat nappalinak használja, és úgy is hívja, hogy pl ha az ikeába vagyunk akkor "ez jó lenne a nappaliba"...
MOndd meg neked, hogy szeretnél saját teret.
És szégyelld magad, hogy így beszélsz anyádról ! Nem rosszat akar, csak veled lenni...
Hát az anyák már csak ilyenek:(
14 évesen nincs sok lehetőséged, de ez a lázadás kora. Mi, szülők is megéltük gyerekként ezeket a "problémákat". Próbálj vele leülni és udvariasan megbeszélni, hogy néha szeretnél egyedül lenni, vagy nincs az emeleten egy szabad szoba ami csak a tiéd lehetne?
Azt tanácsolom, hogy gyűjtsd össze anyukád összes negatív tulajdonságát, amit most te annak tartasz, és majd szülőként ilyeneket ne tegyél a gyerekeddel. Csak egy kicsit legyél még türelmes, mert 2-3 év múlva már nem ezek lesznek a legnagyobb problémáid.
Rettenetes modorban beszélsz anyukádról.Ahogy olvaslak,olyan,mintha a saját házadban panaszkodnál a cselédre.
Örülj neki,h kíváncsi rád,h szeretne veled beszélgetni,érdekli mit csinálsz,mit nézel,mit hallgatsz.Ha magadtól néha szóba állnál vele,akkor nem kényszerülne arra,h rád erőltesse magát.Nem vagy még huszonéves,igenis sok köze van anyukádnak a dolgaidhoz.Többek között felelős érted.
Értem,lázadsz,úgy érzed,te már kész felnőtt vagy,és teljes önállóságot akarsz,de ha őszintén belegondolsz,nagyon messze vagy még tőle,pont ez a reakciód mutatja.A felnőttség nem csak abban merül ki,h nem mennek be a szobádba.
Olvasd csak el azokat,akik panaszkodnak,h a szüleik le se sz.rják őket,csak odavetnek némi pénzt,aztán a gyerek inkább hagyja őket békén.Nehogy azt hidd,h az jó.
Nem fog tetszeni,de sztem túlságosan jó dolgod van,túl sok dolgot veszel magától értetődőnek.
21:03-as!
Szívemből szóltál!
És "kedves" kérdező!!
Szégyelhetnéd magad, hogy a tulajdon édesanyádról így beszélsz!!
Nem szabadna így beszélni anyudról.Gondold csak el,hogy:
1.Ő ad kaját!
2.Előteremti a pénzt,amit nagy részben rád költ!Dolgozik miattad és a megélhetés miatt!
Ezek nélkül semmire sem mennél.Komolyabb probléma meg valószínűleg még nincs,amiért leszólhatnád.Vagy?:
Ver?Szitkozódik?..ha mindkettő kérdésre 'nem' a válaszod,akkor meg miért panaszkodsz itt?
Ez milyen ok már?Adj neki egy kis teret..engedd be az életedbe..hidd el normálisabb lesz veled!
15/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!