Aggódnátok a lányotok miatt? (Nem a szokványos probléma. )

Lányom 17 éves, az iskolától sok negatív visszajelzést kaptunk a viselkedését illetően, bár mára ez sokat javult. Az igaziság az, hogy nem a "szokványos" tiniproblémák -mint ivászat, dohányzás, drogozás gyanúja- kerültek terítékre, hanem a lányom társaihoz fűződő viszonya. Itthon is megfigyeltük, hogy csak annyit jár el, amennyit muszáj, az iskolában vannak ugyan barátai, de nem szívesen szervez velük programokat, akit nem szeret, azt pedig verbálisan úgy helyben hagyja, hogy a szülők panaszkodnak a gyerekeik helyett, mennyire megviselte őket a "vita" és hogy kiestek a társaságból azóta. Lányom szinte semmiféle empátiát nem mutat, jó humorú, szokott nevetni, de ha negatív élmény, érzelem éri, semmi sem látszik rajta. Nem érdekli a családtagjai, barátai bánata, sem öröme, tulajdonképpen semmi. Éjszakákba nyúlóan sorozatokat néz és olvasgat, velünk sem szívesen tölti az idejét.