Más országokba is ennyire liberálisak az emberek, a veréssel kapcsolatban?

én amerikában élek... Itt nem látsz gyereket megütve! Itt a szobafokság a menő, komolyan mondom, mindig hallom a korombeliektől is, hogy már megint szobafokságon vagyok...

Itt az észérvekkel nevelik a gyereket, az a szokás, hogy elmagyarázzák a viselkedést. Otthon lehet, hogy másképpen fegyelmezik, de közterületen lehet, h a rendőrrel távonza az anyuka, ha megsuhintaná a gyerekét...

Bár szerintem a verés nem megoldás, az amcsik el vannak szállva maguktól... Nem ismerik, mi az, h jólnevelt... Van pár kivétel, de a legtöbb köpik a szabályra... Azt hiszi, h ő a kisherceg, a baj azzal van, h mindenki ezt hiszi...

A 16-17 éves azért lesz tapló idióta mert anyuka nem nevelte meg az élete első pár évében.

A verés nem megoldás,nem akarhatod,hogy a szülők verjék a kölyköket mert az sem normális, ahogy a "mindent ráhagyok" típusú nevelés sem nevelés.

Attól nem lesz semmi baja a 2 éves Pistikének ha anyu rálegyint a kezére mert ismét a tapétát használta festővászonnak. Legalább megtanulja,hogy vannak dolgok amiket nem lehet, ellenben ismerek olyan családot,ahol a srácok nincsenek szabályozva, konkrétan olyan mintha egy állatkertet néznél, aminek a főatrakciója egy miniatűr agresszív majomcsapat,még csak 10 évesek sincsenek. Pedig imádni való kölykök lehetnének, csak sajnos anyuék nagyon elcseszték a papás-mamás felelősséggel járó részét.

Szóval egy kamasz lehet lázadó a hormonoktól elborított elmeállapota miatt, vagy azért mert a szülők nagyon elrontottak valamit. És általában a második áll a háttérben.

A neten olvasható forrásokat olvasva számomra ijesztőnek tűnik az angolszász országokban a szabályozás hiánya, összehasonlítva az Európában elterjedt svéd típusú (tiltó) szabályozással.

[link]

Viszont nem tudom, hogy milyen az amerikai gyakorlat, vagyis hogy a (gyomorfogatóan) laza szabályozással mennyire élnek az emberek ténylegesen. Lehet, hogy az emberek felvilágosodottak, és nem használják ki azt, hogy a torvény mekkora hatalmat ad a kezükben.Ezért az USA-ról nem merek mondani semmit.

A kérdés azért nehéz szerintem, mert örökké ott lebeg a kérdés: "de ki őrzi az őrzőket"? Vagyis, hogy miközben számunkra felnőtt polgárok számára természetes, hogy a rendőr, a politikus, a bíró, a tanár kontroll alatt van, és csak egy keretrendszernek alárendelve léphet be az életünkbe, addig egy gyerek nagyon rosszul járhat, ha esetleg épp ő az egy a százból az, hogy mondjuk épp az ő szülőjének nincs ilyen felelősségérzete, és saját elrontott életnek komplexusai miatt üti a gyerekét mondjuk. És azért egy alkoholizmussal ennyire komolyan megterhelt országban mint Magyarország ez igenis előfordul. Egy súlyos alkoholistára nem lehet hatni, nem hallgat senkire, és ha emellé még agresszív természetet is örökölt, akkor leküldi a gyerekét borokért saját maga helyett akár naponta többször is, ha meg nem akar menni, megveri, és kész. Ettől csak az tartja vissza, ha ez feltűnik, és fél, hogy kiderül. Laza társdadalomban viszont kisebb az esélye, hogy kiderüljön, a szomszéd vagy a tanár nem fogja felvállalni, hogy épp ő legyen az, aki szembemenjen az árral.

Egy rendőr, tanár, de még politikus is előbb-utóbb lebukik, ha nagyon tartósan kivonja magát a felelősségteljesség alól, de egy szülő csak akkor, ha a nyílt utcán veri péppé a gyerekét. A dolog ráadásul nemzedékeken át is öröklődik: bántalmazott gyerekeknek többnyire annyi komplexusuk van, hogy őbelőlük is bántalmazó szülő lesz. Ekkor nem pont az alkohol miatt fogja megütni a gyerekét, hanem azért, mert nincs más mintája.

De miért is törödjék a jogalkotó ezzel a pár százalékos szélsőséggel, amikor a többség nem ilyen? Szerintem azért, mert az a néhány százalék alkoholista, komplexusos szülőt csak az tudja visszatartani a bántalmazástól, visszaéléstől, ha az országban már kialakult egy jó ,,svéd'' típusú, a verés iránt nem-elfogadó légkör. Ekkor már az alkoholista szülő is el fog gondolkodni azon, hogy meg merje-e verni-e a gyerekét (,,mi van ha feljelentenek a szomszédok'', vagy ,,mi van ha a tanár felfigyel a gyerek furcsa szorongására''). Egy a verés iránt elfogadóbb légkör esetén ettől kevésbé kell tartania, a legtöbb felnőtt úgyis többnyire félrefordítja a fejét.

A jogalkotó tehát szerintem azért koncentrál a szélsőséges esetekre, mert ha ezt nem teszi, akkor a szélsőségek sosem szorulnak vissza. Az alkoholisták gyerekei így is rengeteg kiadást jelentenek az államnak (depresszió, kiesett munkaórák, TB, segélyek, a különböző szorongásos betegségek miatti közvetett és közvetlen állami kiadások és elmaradt lehetőségek).

A jogalkotó tehát jobban teszi szerintem, ha a svéd típusú szigorúbb szabályozás felé nyúl. Svédországban végülis nem lett a dologból különösebb baj. Egy ideig tiltakozás volt, aztán a tiltó szabályozás elfogadottsága megnőtt. Én azt sejtem, azért van ez így, mert a tiltó szabályozás végső soron mindenkinek jobban megéri társadalmi szempontból hosszú távon. Ha túl laza a szabályozás, akkor a pár százalék szélsőséges szülő gyerekeinek utólagos rehabilitációja miatt túl nagy árat fizet a társadalom. Ha meg nagyon szigorú a szabályozás, akkor meg inkább a rendes szülők járnak látszólag rosszul, mert ugye ő kezüket is megköti a törvény, nemcsak az alkoholista, visszaélő szülőkét. Azonban ez szerintem még mindig ez a jobbik eset, mert a rendes szülőnek mégiscsak van érzelmi kapcsolata a gyerekével, tehát ő úgy-ahogy mégis talál valami érzelmi megoldást. A fordított eset az, ami inkább tud kárt okozni, szerintem az a veszélyesebb.

Szóval egyszóval: a jogalkotó Szkhülla és Kharübdisz között kell, hogy átevickéljen, de a kettő közül Szkhülla az, aki inkább csak kellemetlen, míg Kharübdisz rossz esetben lerántja az egész hajót a mélybe. (Ezen azt értem, hogy a szigorú tiltás esetén a jó szülő is tehetetlennek érzi magát, de valahogy mégis megoldja, hisz mivel jó szülő, ha nehezen is, de van érzelmi szála a gyerekkel, ugyanakkor ha laza a szabályozás, akkor pár százalék komplexusos vagy alkoholista szülő gyereke megy a lecsóba, és az ő utólagos rehabilitációjuk milliárdokba fog kerülni az államnak, nagyon csekély eredménnyel, az ilyesmi eléggé lenyomhatja egy országos szinten is a gazdaságot, mi magunk is rosszul állunk a rejtett családon belüli erőszak terén, és épp ebben az USA sem áll különösebben jobban nálunk). A svédeknek, ha évtizedek alatt is, de sikerült csökkenteni ezt a problémát, és van egy olyan sejtésem (nem tudom bizonyítani), hogy ez a gazdaságuknak is jót tett.

A jogalkotónak lényegében emberi sorsok ezerféle esetére kell gondolnia, és a ,,szűk keresztmetszet'' sajnos éppen annál az egy-két százalék rossz szülőnél van, nem pedig a kilencvennyolc százalék jó szülőnél. Mert az is épp elég veszély, ha az a pár százalék gyerek fog egy életen át az államra szorulni, pedig esetleg a feszesebb társadalmi kontroll és légkör mellett akár időben kikerülhetett volna a rossz környezetből, és produktív, a gazdaságnak nem terhet hanem újítást okozó teljes felnőtté válni. Itt ez a pár százalék kicsinek tűnik, de valójában senki sem tudja teljes mélységéig, mennyi, a legtöbb eset örökre rejtve marad. Az egyetlen amit biztosan tudunk, hogy a magyar lakosság egy részének közérzete nagyon rossz.

A ,,ki őrzi az őrzőket'' kérdés szerintem feloldhatatlan, a svédek erre egy nehéz, de hosszú távon mégiscsak lőremutató utat választottak, az USA pedig fél megtenni a szükséges lépéseket (gondolom azért, mert a jótékony hatás úgyis csak évtizedek múlva lenne mérhető). De azért úgy tudom, hogy az gyerekekkel foglakozó szakmai szervezetetek (gyerekorvosok, pszichológusok) közül több is inkább a tiltás mellett van ott is.