Csendesebb vagyok és ez zavarja a többieket. Ez igazán rosszul esik. Mit tehetnék?

Nem árt nyitni a többiek felé! Egyébként ez a probléma máshol is elő fog jönni a későbbiek folyamán!

Tudod, egy munkahelyen sem szeretik az olyan embereket akik befelé fordulóak. Azt gondolhatják, hogy lenézed őket, nincs kedved velük beszélgetni.

Legyél pozitívabb, nyitottabb, próbálj hozzászólni a témákhoz amiről beszélnek. Addig amíg nem rekesztenek ki teljesen. Utána már késő.

Ugyanilyen vagyok.

Az osztályomba járó lányok viselkedése néha olyan k*rvás, bunkó, idétlen és harsány, hogy én képtelen vagyok velük bármiben is részt venni. Taszít, ez az üvöltöző, sikoltozó, folytonosan káromkodó magatartás - hisz menőnek hiszik, ha káromkodnak és mocskos a szájuk. Annyira zavar, hogy a szüleimnek négy éve könyörgök, hogy vegyenek ki az osztályomból - nem vettek ki. Egy ideig, csak azért, hogy legyenek barátaim, én is velük mentem pár rossz dologba, de ezeket inkább diákcsínynek nevezném. Azért tettem, hogy ne érezzem magam sem "földönkívülinek", hisz elég érdekes személy vagyok, mármint az osztálytáraimhoz viszonyítva, hisz se egy nagyszájú, sem egy bátor emberke nem vagyok.

Csöndes vagyok, hallgatag, olyan, aki félrehúzódva, higgadtan és némán figyeli ez eseményeket a hátsó pad sarkába húzódva, egy könyv vagy füzet társaságában - amibe a sztorijaimat írom.

Szörnyen rosszul érzem ott magam, van aki egyszerűen untat - ne is kérdezd, milyen hülyeségeket szokott kérdezni meg csinálni, kb minden tíz percben megkérdezi: "Te most unatkozol?", pedig nem vagyok az unatkozós, elfoglalom én magam értelmesen, csak épp csöndben vagyok -, van akinek a viselkedése egyenesen taszít és undorít, mert nem akarok olyanná válni, mint a legtöbb hülye lány az osztályban.

Nem olvasok popcornt, bravo girlt, és hasonló szennyeket, angol irodalmat szívesebben böngészem, nem érdekel kinek erről mi a véleménye; nem olvasok ponyvát, nekem Dickens jobban tetszik; nem járok el 20 kg vakolattal a pofámon plázázni, nem futkosok az Árkádban fiúk után, nem sikoltozok a Westendben; nem sminkelem magam agyon, a hajam sem áll 60 fokban, nem veszek minden nap két új farmert és minden második nap új pólót, pulóvert, de igénytelen sem vagyok;

Valakinek nem tetszik? - Kértem én a véleményét?

Valaki emiatt lenéz? - Ennyire unatkozik, hogy nincs más dolga, csak velem foglalkozni?

Beszólogat azért, mert csöndes vagyok, furcsának tart, félszegnek és hülyének? - Kicsoda ő, hogy ítélgessen? Törődjön a maga dolgával, a maga személyével, formálja önmaga jellemét, hagyjuk békén egymást.

Kit érdekel, ha beszólogat neked azért, mert nem vagy olyan, mint ő? Ilyenkor igenis szólj vissza, ha önmagad megvédéséről van szó, ne maradj néma: Ki vagy te, hogy kritizálni mersz?vagy Örülök, hogy nem vagyok olyan, mint te!

Ilyen egyszerű az egész! ;)

Én is hallgattam már elégszer, még tanártól is, hisz félreértették a folytonos csöndességemet, azt, hogy kivonom magam egy-pár dologból, hogy ne legyek megsértődve, legyek megbocsájtó azokkal szemben akik valamikor bántottak, stb: ő dolguk, hogy milyen vagyok? Honnan veszik, hogy én így nem érzem jól magam? Miből gondolják, hogy sérült a lelkem csak azért, mert nem tudok beszélni?

Ne érdekeljenek. Ha valóban beképzeltségből lennél halk és szűkszavú, és azért, mert nem tartod a többieket méltónak arra, hogy szót válts velük, az valóban a te hibád lenne, azon neked kell változtatnod, de gondolom nem így áll a helyzet.

És ha valóban nem, hát ne változtass, hacsak rosszul érzed magad a hallgatagságban, és úgy érzed, társasági személy vagy, csak nem tudsz az lenni ---> no, akkor esetleg próbálj megnyílni, keresni olyat akár más évfolyamból is, akivel szót értesz.

Ha még nem is találod meg az igazi barátod, hát akkor sebaj! AZ igazi barátot/nőt huszonévesen találja az ember, eddig vársz, mi bajod lesz tőle? Abban a tudatban élsz, hogy te ezerszer jobban csinálod, mint a többiek, értelmesebb vagy, józanabb és sokkal többre vitted: és pont ezért, még barátaid is lesznek, és akkor lehet, hogy változik a te viselkedésed is feléjük. Ha meg nem, az igazi barátaid úgy is fognak szeretni.

Fel a fejjel! ;)

Talán kicsit túl picike a tanácsadáshoz, de: 13/L

:)) Sok sikert!

:) Utolsó válaszoló, Rád ismertem, Te tettél fel kérdést a "pióca" barátnővel kapcsolatban, igaz?

Kérdező! Nagyon jókat írt az utolsó. Neked kell tudnod, hogy jól érzed-e magad így, vagy szeretnél nyitottabb lenni? Úgy értem: azért szeretnél-e beszédesebb lenni, mert ha nem vagy az, akkor nem fogadnak be az osztálytársaid, vagy pedig szerinted sem jó az, hogy csöndes vagy? Mert nem mindegy.

Én is ilyesmi voltam gimiben (nyolcosztályosba jártam, szóval tízes éveim elején is). És hát igen, az ilyen introvertált emberek nem szoktak népszerűek lenni. Tudom, irtó könnyű mondani, de Te is írod, hogy alapjában véve nyugodt vagy inkább, nem az a beszédes fajta, nincs is ezzel semmi gond -- szóval fogadd el, hogy Te ilyen vagy. Csak megsúgom egyébként (gyerekpszichológusok írták, pl. Vekerdy Tamás, talán hallottál is róla), az ilyen típusú gyerekek, kamaszok általában igen tehetségesek, érzékenyek, még sokra vihetik. Nem írtál arról, hogy tanulsz, de a helyesírásodon, fogalmazásodon látni, hogy értelmes lehetsz.

Ne törődj az osztálytársaiddal, akármilyen nehéz is, hidd el, hogy az idő Neked dolgozik. A gimit én is úgy csináltam végig (8 év), hogy az elején afféle "stand by üzemmódba" kapcsoltam, azaz inkább befelé éltem, a sulis kötelességeimet teljesítettem, de ennyi. Inkább sulin kívül voltak hobbijaim, regényírás, naplóírás -- ez utóbbiban rengeteget elmélkedtem ezekről a dolgokról, véleményeztem az osztálytársaimat stb.

Egyébként nincs az osztályodban hasonlóan csöndes lány? (Vagy -- ne adj Isten -- fiú?) Azért kétlem, hogy mindenki akkora nagypofájú valaki, biztos akad azért egy-két szolidabb ember, nem?

Látom, 14 vagy, akkor most esedékes a továbbtanulás is. Ha más nem, vigasztaljon ez.

Írj még, ha van kedved, magadról.

28/N

Én is ilyen voltam tizenévesen, csak én elhittem magamról, mert annyit hangoztatták, hogy csendes-visszafogott-visszahúzodó-zárkózott. Amit csupa negatívként kezdtem felfogni, és elkezdtem azon erőlködni, hogy megváltozzak.

Ma már úgy gondolom, egyik sem vagyok, és semmiféle negatív nincs ebben. Egyszerűen higgadt-nyugodtabb típusú-érzékenyebb-megfigyelőbb vagyok. Egy bizonyos környezetre, emberekre nyitok, és megvédem magam, ha valaki ezt problémának akarja beállítani. Mert szerinte nem vagyok elég nyitott. Ma már nem hagyom magam, mert rájöttem, egyszerűen így érzem jól magam, így működöm.

Persze nyitottabb lettem az évek során, de az alaptermészetem az, hogy több időt igénylek, és nehezen viselem a sleppet magam körül, mert valahogy túltelítődöm a fecsegéstől, és bájolgástól, ami nem negatív, és nem is rossz, szükségszerű, hisz legjobban kapcsolatokon keresztül jutunk el ahova jutunk. Csak hamarabb elfáradok társaságban, aztán kell az egyedüllét.