Kamaszok! Mit bírtok legkevésbé vagy mit utáltok a szüleitekben?

Apa soha nem akart minket, sem engem, sem a testvéreimet, ez látszik is, főleg abban, hogy teljesen megpróbálja kihúzni magát az életünkből, a válás óta jóformán csak a havi gyermektartást látom belőle. Többet róla nem mondhatok, elvégre alig ismerem.

Anya nem elég felelősségteljes. Elhárítja magáról a jelentős dolgait, és gyáva, nem mer szembenézni a gondokkal. Mindig csak menekül, másokra keni. Nem figyel oda ránk eléggé, a fogszabályzásom húzása (anyagilag már menne), vagy a betegségem kezelése remek példa erre.

Utálom, hogy cigizik, holott tudja, hogy ez nekünk nem tesz jót, és kellemetlen is (árad rólunk a cigiszag, nem merek barátokat ide hívni a füst miatt).

Nem figyelt oda rám eléggé, így soha nem furdulhatok hozzá, elhidegültem tőle. Túl engedékeny, felelőtlen is (15 éves lánynak nem szabadott volna engednie a tetoválást), ezért egyre inkább arra kényszerülök, hogy magamat próbáljam nevelni helyette, de ez nem igen tökéletes. Rengeteg hibája van, amiket nem vállal el, és szemellenzős, ha észérvekről is van szó. Könnyen felhasználja az embereket érdekből, de ezt sem vallja be magának.

Sorolhatnám még, de nem akarok totálisan katasztrófális képet elétek tárni. (:

Én már elmúltam kamasz, de tisztán emlékszem, hogy két dolgot utáltam a szüleimben nagyon: a tévedhetetlenség illúzióját, vagyis mindig nekik volt igazuk, a másik pedig, hogy soha nem tudtak tőlem bocsánatot kérni.

Én sem vagyok már sajnos kamasz, de egy dolgot utáltam a legjobban, az pedig a visszaélésük a hatalmukkal! Azt, hogy tiszteletet vártak, de ők nem adták meg ugyanezt. Elvárták, hogy tartsam a határaikat, de ők nem tartották az enyémet. Ezt felnőttként is nagy hibának tartom!

Azt utálom bennük, hogy rendkívül káromkodósak, minden apró hibáért (leejtett pohár, előlhagyott vmi) elhordanak mindennek, sosem támogatnak semmiben, sosem lehet nekem igazam, és sose köszönik meg azt a segítséget, amit otthon a házimunkában besegítek (napi 3x bevásárlás, stb. - tudom hogy ezért sokan felháborodnak, miért várok egy köszit, de kíváncsi lennék, a mai korombelik közül hányan végeznek "aktív" házimunkát). Nagyon sok negatív van a szüleimben, ezért is költözöm el tőlük nyáron. Jobb életem lesz, majd rájönnek, hogy a nekik való ugrálást és segítséget mégis jobb lett volna honorálni legalább azzal, hogy nem bunkó paraszt utolsó sz*r hangnemben beszélnek velem.

Túlzottan féltenek.. de kezdenek rájönni, hogy a kislányuk annyira nem is kicsi már szóval egyre jobbak.. nem panaszkodhatok..:')

Ha nem hajlandók normálisan válaszolni és azt felelik,hogy pl: "Mert én vagyok az anyád!" attól a falra mászok.

Én azt utáltam, hogy soha nem ismerte be anyám, ha nem volt igaza. Ha vitatkoztunk, még akkor is hajtotta a hülyeséget, amikor már teljesen egyértelműen bizonyítottam az ellenkezőjét. Ahogy írták előttem, a tévedhetetlenség illúziója.

Aztán ugyanúgy a hatalommal való visszaélés, a soha bocsánatot nem kérés.

Vagy szabályok, amiknek semmi értelmük nem volt. (Pl. hány cm-re az ágy széle előtt végződik az ágytakaró!? Ha nem úgy, ahogy ő elvárta, akkor azért leordított.)

Vagy a tisztelet TELJES hiánya a gyerekei felé.

Vagy, hogy olyan dolgokat várt el, és ordított, ha nem úgy volt, amit soha nem tanított meg (pl. ruha teregetés: megcsináltam, majd egész délután hallgattam a puffogását, hogy hogy lehet ilyen szerencsétlenül kipakolni a ruhákat. Anélkül, hogy valaha is elmondta volna az ő koncepcióját).

Hát öcsém szinte mindent leírtatok!

Még annyit hogy:Nem tudom h mennyire ismerős az eset ami ugy néz ki h tesomnak MINDENT nekem meg SEMMIT!Persze a szülők mindent letagadtak, sőt fel voltak háborodva ha megmondtam nekik a k'rva nagy tényállást!Mindig azt mondták h nincs kivételezés de a tetteik szöges ellentétről árulkodtak.Mint ahogy az általában a szülőknél lenni szokott!

Indokolatlanul mindig többet kapott mint én pedig őt az ég adta világon semmire nem lehetett megkérni.Sőt inkább megcsinálták anyuék,de szinte sosem mertek kérni töle semmit,mindent ráhagytak,a maga ura lehetett,minden amit csinált az szent és sérthetetlen volt.Ha ő beszolt nekem vagy megbántott vagy keresztbe tett,azért is én kaptam,mégcsak rá sem szoltak.Egyre durvább dolgokat lehetett tesomrol hallani de 2 perc alatt megbocsájtottak neki,söt büntetésül kapott egy okostelefont,vagy elvitték vásárolni,viszont ha én mosogatásnál leejtettem egy müanyag poharat akkor meg apokalipszis volt.Mondanom sem kell h tesom h hogy beszélt velem!Ha pl azt mondta nekem h "k'rva anyád",nem szoltak rá,ha azt mondtam neki h Hagyjál békén vagy h kapd be,akkor csak rám szoltak,mondván h tesom nem csinált semmit és h még én hagyjam békén, ő meg vigyorogva ment tovább és leültek anyuval tv-t nézni és vihogtak egész nap,miközben én meg fent sirtam az emeleten és anyu le sem sz'rta h a másik lányával(velem) szivozik,pedig tudta h mi a helyzet ráadásul nekem meg pihennem kellett volna,mert munka volt másnap.Egyszoval uralkodott rajtam mint állat de meg volt neki engedve,a végén már majdnem felrugott köszönös képpen.Tesom,mint a mai tinik többsége sem ismerte a munka fogalmát,csak anyuci pénztárcáját!Demég késöbb sem amikor már idősebb volt.Az én feladatom az volt h:fözés mosás takaritás és mindig tesom kedvébe járni,addig neki a szorakozás és a buli.És nem szolhattam semmit!Ö 15 évesen becsajozott,én 24 évesen ki sem ejthettem egyetlen egy női nevet sem!Amikor megtudták h van kilátásban barátnőm,megtéptek mint a sz'rt és 2 hétig alig álltak velem szóba,amikor tesomnak lett nője 15 évesen,akkor meg annyit mondtak h :"jolvan,védekezzetek" és örültek neki mint bazári majom a f'szának!!!

Micsoda szülők!Gratulálok.Ma a kedves teso BMW-ből kihajolva azt mondja h "nem értelek teso h miért vélekedsz igy anyuékról,pedig szép az élet"

ÉS nem egyszer mondott olyant muterom h fogjam be a pofám,mert én csak ugy jöttem,és hogy ha én elköltözöm akkor gyorsan szül még egy gyereket,aki majd főz és mos és takarit,de tesomat természetesen továbbra sem szabad semmire megkérni.

Már elköltöztem és egész jol megy a szekér,megcsináltam magamnak a szerencsét,anyuék néha néha fel is hivnak,de csak azért mert segiteni kell és általában el is szoktam öket hajtani az Isten kib'szott nagy kobor véreres retkes f'szára!Tesomat gazdagabbra és tehetősebbre pénzelik a mai nap is,de tőle nem mernek kérni semmit,öt csak akkor keresik fel,ha szorakozni kell!

ÜZENEM AZ ILYEN FAJTÁJÚ..HÁT NEVEZZÜK SZÜLŐNEK EGYE FENE..H A JÓ BÜDÖS K'RVA ANYÁTOKAT!EGY IGAZI KIS FÉRGEK VAGYTOK!

Tévedhetetlenség illúziója

Túlzottan félt anyukám ( volt h. apu a ház előtt vett volna fel kocsival, de nem mehettem ki a házból, nehogy vmi baj legyen)

Soha se tudott bocsánatot kérni

Mindenkit kibeszél mert: ,,hogy néz ki?, p

Hát igen ez a tévedhetetlenség illúziója ez szinte minden anyucinak az agyi betegsége!!A másik ami ugyszintén jellemző nálunk is,az az ,hogy kérdezés nélkül beleolvastak a magán leveleimbe,pl.bankszámlák,barátnőm levele,szóval bármi ami magán dolog volt.Természetesen még én voltam a szemét h mertem szólni hogy ácsi,jött a megsértődés és még nekem volt lelkiismeret furdalásom.Ezek azt hiszik h valamiféle hatalommal rendelkeznek,hogy joguk van mindenhez,de felelősségük az már nincs!

Egy idő után persze megelégeltem és azt mondtam nekik,hogy kezed-lábad eltöröm ha még1szer belemersz olvasni a saját magánszférámba!!

Hihetetlen,de ha megfigyeljük akkor láthatjuk hogy az emberek viselkedésére nagyon jellemző az,hogy elvárják,hogy odafele működjön valami,de visszafelé már nem!És ha azt mondom h igazságtalan,akkor meg én vagyok a beteg!

Még annyit,hogy:

MIÉRT KÉPTELENEK BEISMERNI A KEDVES SZÜLŐK H TÉVEDTEK VALAMIBEN?SEMMIVEL NEM LESZNEK KEVESEBBEK,AZZAL H ELISMERIK H TÉVEDTEM KISFIAM VAGY KISLÁNYOM VAGY BOCSÁNATOT KÉRNEK VMIÉRT!EZ MIÉRT OLYAN KIVITELEZHETETLEN?PEDIG TÉVEDNI EMBERI DOLOG,EZEK SZERINT ISTENEKNEK KÉPZELIK MAGUKAT?ÉS INKÁBB CIRKUSZT CSINÁLNAK,INKÁBB MEGDÖGLENEK,DE NEM ISMERIK BE!!!!!

SZÁNALMAS ÉS SZOMORÚ IS EGYBEN!!!!

azt hogy a "kérem" és a "köszönöm" szó biológiailag lett kikódolva belőlük, azt hogy kiskoromban le se sz*rtak, csak a pénz volt, foglalkozás nuku, aztán még, hogy hirtelen 14 éves koromban döntöttek úgy h megint foglalkoznak velem (mikor az első komolyabb pasim volt) aztán megint nem érdekeltem őket, különmentek, anyámmal maradtam de tényleg ezentúl is le se sz*rt, aztán mikor az új pasijával összeköltöztünk, hirtelen megint érdekes lettem.

egyébként anyámban a legjobban azt utálom, hogy nem figyel, de pofázik, ahogy levegőt vesz és ahogy eszik (tudom erős, de nagyon idegesítenek a szokásai)

apámban pedig, hogy "ott leszek melletted" aztán seholsemmi, de ahogy tudom, ezzel nem vagyok egyedül ;)

17Ł

Meg igazából az még a baj hogy "ezek" csak akkor szülők(szerintük Istenek),ha szemétkedni kell az emberrel,meg olyanokat csinálni mint amiket leirtatok,meg le lettek irva,de amikor meg jön a felelősség,akkor hirtelen menekülnek mint süllyedő hajoról a patkányok.Akkor hirtelen semmiről sem tehetnek,sőt mi vagyunk a hibásak,ha meg kész tények elé állítod "ezeket",akkor meg minden vagy csak ember nem,meg amit utána lerendeznek veled,azt meg inkább nem minősiteném!

Istenem, hol gyártják az ilyen fajtákat?Milyen emberek ezek?