Kamaszok! Mit bírtok legkevésbé vagy mit utáltok a szüleitekben?

Azt utálom bennük, hogy rendkívül káromkodósak, minden apró hibáért (leejtett pohár, előlhagyott vmi) elhordanak mindennek, sosem támogatnak semmiben, sosem lehet nekem igazam, és sose köszönik meg azt a segítséget, amit otthon a házimunkában besegítek (napi 3x bevásárlás, stb. - tudom hogy ezért sokan felháborodnak, miért várok egy köszit, de kíváncsi lennék, a mai korombelik közül hányan végeznek "aktív" házimunkát). Nagyon sok negatív van a szüleimben, ezért is költözöm el tőlük nyáron. Jobb életem lesz, majd rájönnek, hogy a nekik való ugrálást és segítséget mégis jobb lett volna honorálni legalább azzal, hogy nem bunkó paraszt utolsó sz*r hangnemben beszélnek velem.

19/f

Túlzottan féltenek.. de kezdenek rájönni, hogy a kislányuk annyira nem is kicsi már szóval egyre jobbak.. nem panaszkodhatok..:')

14/l

Én azt utáltam, hogy soha nem ismerte be anyám, ha nem volt igaza. Ha vitatkoztunk, még akkor is hajtotta a hülyeséget, amikor már teljesen egyértelműen bizonyítottam az ellenkezőjét. Ahogy írták előttem, a tévedhetetlenség illúziója.

Aztán ugyanúgy a hatalommal való visszaélés, a soha bocsánatot nem kérés.

Vagy szabályok, amiknek semmi értelmük nem volt. (Pl. hány cm-re az ágy széle előtt végződik az ágytakaró!? Ha nem úgy, ahogy ő elvárta, akkor azért leordított.)

Vagy a tisztelet TELJES hiánya a gyerekei felé.

Vagy, hogy olyan dolgokat várt el, és ordított, ha nem úgy volt, amit soha nem tanított meg (pl. ruha teregetés: megcsináltam, majd egész délután hallgattam a puffogását, hogy hogy lehet ilyen szerencsétlenül kipakolni a ruhákat. Anélkül, hogy valaha is elmondta volna az ő koncepcióját).

Aput szeretem, mert engedékeny, tudja, milyen volt fiatalnak lenni. Meg ha van valami jó koncert, együtt megyünk. Nagyon jó vele bulizni. :) Nem szeretem, hogy káromkodós, agresszív. Régebben gyakrabban volt ilyen, mára egyre ritkábban. Ettől függetlenül imádom az apukámat. :)

Anyukám pedig meghalt, mikor 3 éves voltam, tehát nem tudok nagyon nyilatkozni.

17/l

Anyum sokszor furán viselkedik, nem érzi a határokat, felelőtlen, komolytalan. Pl:

Elmondtam, hogy megerőszakoltak. Reakció:

"Semmi baj, nem mindenki ilyen, majd találsz normális pasit."

Vagy elmondtam, hogy hetek óta fáj a májam, egyre elviselhetetlenebb.

"Nincs baj, majd elmúlik."

És bár ennek nincs nagy jelentősége, de nekem szarul esett;

A madárpókom mozdulatlanul áll a terkóban.

"Na megdöglött az a nyomorult állat?"