16 éves leánygyermekkel ki hogy boldogul?

Kedves Kérdező!

Nem vagyok anyuka, én egy tizenhat éves lány vagyok, aki rettenetes gyereknek érzi magát. A szobámban ülök, zárt ajtó mögött, írok, zenét hallgatok, rajzolok, elmegyek az iskolába és visszajövök. A szüleim szerintem és az öcsém szerint is nagyon jó szülők, ők gyakran beszélnek az öcsémmel mindenféle iskolai, lelki, szívügyi dolgokról, de én olyankor (most is) a szobám sötétjében ülök, öngyilkosságos verseket írok, a halált tervezem.

Szerintem örülj, hogy tudsz vele szívügyekről beszélni, ez nagyon jó! Ha jó köztetek a kapcsolat, akkor bármiről tudsz vele beszélni, meg tudod győzni őt az érveiddel, hallhatod, hogy ő hogy érvel! Tizenhat évesen még fiatal az ember, bármi változhat:) Lehet, hogy ő ezt tartja fontosnak, nem a fiúkat. Sokan vannak, akiknek ebben a korban nem a pasikon jár az eszük, ami nem hátrány, egyáltalán nem az. Az, hogy csak pár barátnője van... Hát, gyakran előfordul azoknál, akik nem olyan társasági lények.

Miért lenne magányos egész életében? Most is vannak barátai (igaz, csak a suliban beszél velük), de tapasztalatból mondom, hogy ez nem azt jelenti, hogy magányos. Nekem, debil módon már hosszú idők óta a naplóm az egyetlen barátom. Néha kicsit aggaszt (biztos a lányod is így van vele), és általában fáj is, de túl lehet élni. Lehet, hogy Őt más dolgok érdeklik, más köti le a figyelmét, vagy esetleg kisebbségi komplexusa van, fél közeledni, ezért hiszi (vagy hiszed), hogy kerülik. Mindenképp beszélj vele, mert a magány nem jó barát, még ha az elején kedvesnek is tűnik. A magányosság rosszkedvhez, a rosszkedv pedig egy idő után depresszióhoz vezet. Egyébként volt már közelebbi barátnője?

Remélem, segítettem egy kicsit! :)