Ikerbabákkal ki, hogy boldogul?

Szia!

Most várod őket, vagy már megvannak? Az én fiaim 18 hósak múltak. Mikor hazajöttünk a kórházból, szinte első naptól egyedül voltam velük és a nővérükkel, akkor volt 21 hós. Ha akartam volna, lett volna segítségem, mert hugom munkanélküli volt és közel lakik, de csak akkor hívtam, ha nagyon kellett, mert nem akartam hozzászokni hogy segítenek, és a gyerekeket se akartam hozzászoktatni, mert ha meg talál munkát (hála Isten így is lett), akkor egyik napról a másikra nem jött volna, és akkor estem volna a mélyvízbe. Nálunk azért volt gond a séta, mert ott volt a nagy. Csak azért kellett hugi hozzá,mert a kislány még nem tudott egyedül jönni sokat, és elég nehéz volt cipelni mikor néha egyedül mentem velük és elfáradt. Amúgy tolókaros kisbicajon jött, de ikerkocsi mellett nem tudtam tolni azt is, így kellett még egy ember.

Én megfőztem mellettük, de sokszor elhatároztam hogy holnap rendelem a kaját, aztán mégis kihúztuk, egy fogás mindig volt minden nap a kislány miatt főtt kaja. Kikapcsolódni nem tudtam, mert nagyon anyásak voltak a kicsik az elejétől, és most is. Ha megyek vásárolni, viszem minimum a kislányt, de van hogy mindhármat. Sokszor apa nélkül, egyedül,de az is megoldható. Mióta másznak, azóta sokkal-sokkal jobb, már mindent meg tudok tőlük csinálni ami fontos, két fogás van mindig ebédre, mert eszméletlen mennyit tudnak enni az ikrek.

Szóval igazán csak az eleje volt nagyon nehéz, az is inkább az éjszakázások miatt, sajnos még most is sokat kelnek, de már csak oda kell bújni vagy megfogják a kezem és alszanak tovább. Ezért fél éjszaka minimum ott alszom köztük, hogy én is tudjak pihenni.

Szépen eljátszanak együtt, szeretnek labdázni, kisautót tologatni, kukucsolni egymással, úgyhogy szerintem az elejét leszámítva sokkal jobb, mint mikor egy baba van. Lányommal összehasonlítva, most tött dolgot tudok csinálni, mint mikor ő ennyi idős volt.

Szia!

Nekem 1 évesek az ikreim. Van,hogy sokat vagyok velük egyedül, de vannak időszakok, amikor a férjem is itthon van többet. Én elvagyok velük egyedül is, persze sok a tennivaló és bizony néha úgy érzem, hogy nem tudok velük annyit foglalkozni,mint kéne, mert különben meg a lakásban nem lenne semmi megcsinálva...nem kell magyarázni gondolom:) Mondjuk legalább el vannak együtt, nincs egyik sem soha egyedül, ez az egyik előnye az ikrességnek. Tudod, én nem tudom milyen 1 babával, szóval nem tudom pontosítani a különbséget, milyen eggyel és milyen kettővel. Biztos,hogy sokkal egyszerűbb eggyel, még ha nem is könnyebb feltétlenül...

A séta katasztrófális, belvárosban lakunk kicsi liftes házban, amibe nem fér be egy ikerkocsi sem. Szóval nagyon nagy macera lemenni, őszintén, sokszor inkább el sem indulunk, ez egy kész program:( Ha minden igaz, 1-2 hónap múlva költözünk, így már csak olyan helyet keresünk, ahol nem probléma lemenni. Akinek természetes,hogy csak berakja a babát a kocsiba és indulás, az nem is tudja micsoda kín ez és neki milyen szerencséje van. Komolyan, nekem ez keseríti meg az egészet, utálom! Olyan környékre megyünk majd,ahol könnyebben lehet 2 gyermekkel élni, mert olyan a környezet. Hát a belváros nem az. Nagyon nem. Nincs is hova menni.

Amúgy a napirendünk már rég megvan, nagyjából tudjuk is tartani, szerencsére a 2 babám össze van hangolódva:)

Hát most ennyi jutott eszembe. Ja, arra a káérdésre,hogy kell-e állandó segítség...sztem nem. Persze más,ha mondjuk az ikrek mellett van még másik testvér is,főleg ha az is pici,akkor biztos jobb,ha van kire számítani. De talán ha "csak" ők vannak, nem kell. Az már lustaságból eredne.