Átszeretném magam neveztetni! Ezt hol lehet elindítani? (anyuékkal már megbeszéltem) 14/L

Azért, mert 14 éves vagy, azért gátoljon.

Nem bántásból mondom, de ahelyett, hogy a nevedet váltogatnád, inkább koncentrálj a tanulásra, önképzésre, stb. Nem hiszem, hogy helyénvaló ilyen fiatalon ekkora léptékű döntéseket meghoznod. Valójában tisztában vagyok vele, hogy feleslegesen mondok bármit is, azon kívül, hogy: Huuuu, de jó név, mindent bele, ne hallgass a nagyokra!, mert egy 14 éves kislány vagy, aki most ezt a fejébe vette.

Úgyhogy mindent bele!!!

Érdekes, ezeknek a régi galíciai zsidó kisközösségek életének hangulata tényleg eléggé olyan, ami megfogja az embert. Én sem tudok ellenállni annak, ha valami múltszázadeleji vagy még azelőtti ,,Stettl'' (zsidó kisváros) életéről akad egy regény a kezembe (Tóbiás a tejesember, Vándorló csillagok, ..),

http://www.youtube.com/watch?v=gRdfX7ut8gw

vagy ha pl. jiddis szöveg, vagy héber nyelvet hallok az utcán. Meg persze a régi zsidó történetek is tetszenek, ezek a hászid vagy nem tudom, milyen mesék.

De azt vettem észre magamon, hogy ez nemcsak a héberre igaz, engem tkp. minden nép érdekel, amelyik kicsi, és képes volt megőrizni a nyelvét meg a sajátos kultúráját a vándorlásban vagy a szétszóródottságban vagy a sokféle környezetben is. Héberül csak két leckét tanultam, lovári cigányul viszont alapfokon is megtanultam még a 80-as évek környékén (jártam is ilyen tradicionális nagycsaládokhoz, annak is volt egy sajátos hangulata, meg most is járok egy cigánytelepre kicsiket tanítani matekra, van ott is valami hangulat, ami megfogja az embert).

Még ami érdekelt mindig is, azok azok a népek, akik tényleg teljesen önállóan élnek meg a vad természetben, pl. Szibéria kis természeti népei. Nekik a meseviláguk is különösen szép, pl. az eszkimó mesék olyan szürreálisak, mintha valami őrült fejéből pattantak volna ki, de pont az bennük a szép. Az eszkimó nyelvre már rászántam kb egyéves méretű tanulást is, úgyhogy egy-egy mondatot néha már megértek eredetiben is a meséikből. Furcsa nehéz nyelv a szibériai eszkimó, legalább annyira ragoz, mint a magyar, több százféle ragja lehet egy-egy szónak.

Hivatalos nevet változtatni azért nem gondoltam, mert teljesen egy kultúra mellett sosem nem állapodtam meg, tehát akkor váltogathatnék két-három kultúra között, amik mindig is különösen tetszettek. Ezért aztán nekem csak az internetes neveim szoktak ilyenek lenni: azok közül van is egy ókori görög nevem, meg egy szibériai eszkimó nevem is, az ógörög nevemet a Wikipédián meg itt használom, az eszkimó nevet meg a gmail-en és a fórumokon. A Facebook pedig latinra van állítva. Nohát ilyen az identitásom, tipikus közép-európai, kevert. Talán ezért is van az, hogy nekemm az afféle ,,egyetemes'' nyelvek is tetszenek, tehát az ilyen matematikai meg logikai meg nemzetközi nyelvek is (lojban, eszperantó, de kicsit a latin is). Igaziból mindig is természettudományokkal akartam foglalkozni, főleg a fizika meg matek tetszett. Talán épp azért, mert ezek meg annyira az ember fölött álló nagy Természetet mutatják meg.

14 évesen nagyon szerettem volna megváltoztatni a nevem; nem engedték. Azóta is bánt és rosszul érzem magam így a bőrömben, tíz ével később, végre, mostanában fogom megváltoztatni. Nem bántam volna meg a nevet, amit akkor választottam és valószínűleg boldogabban teltek volna az elmúlt éveim. Úgyhogy légyszi, ne hülyézzétek őt, nem ismeritek.

Én azért ennyi idő múlva kíváncsi lennék, megváltoztattad-e, kérdező, ha erre jársz, írd majd meg. :) A Sába gyönyörű név!