Örökbefogadva? Szülők, kamaszok, akik adoptáltak, adoptálva vannak!

A kérdésem azokhoz a szülőkhöz, szól, akik örökbe fogadtak, és azokhoz a kamaszokhoz, akiket örökbe yi fogadtak.

Szülök:

Mi okból fogadtatok örökbe? (meddőség áll a legtöbb adoptálás hátterében, de azért érdekelnének más okok is)

Hogy reagáltatok, amikor megtudtátok, hogy nem lehet babátok?

Mit életetek át?

Hogyan birkóztatok meg a nehézségekkel?

Mikor jutottatok arra a következtetésre, hogy örökbe kell fogadni, és mikor békéltetek meg a gondolattal, hogy más gyermekét fogjátok a sajátotokként nevelni?

Min mentetek keresztül az örökbefogadásig? (procedúrák, meg minden egyéb)

Lelkileg mi viselt meg a legjobban?

Hogyan kezeltétek ezt a tényt, hogy fogadta a család?

Elmondtátok a gyereknek, vagy nem?

Aki csak később mondta el, hogy reagált a gyerek?

Vagy kiskorától ehhez szoktattátok?

Milyen érzés volt örökbefogadni?

Leirnátok nekem a személyes tapasztalaitokat?

Kamaszok:

Mikor tudtátok meg, hogy örökbe fogadtak?

Hogy fogadtátok?

Mit életetek át tudva, hogy nem a vérszerinti szüleitek nevelnek?

Nem bántott titeket az a tudat, hogy valaki lemondott rólatok?

Más személyes tapasz

talat?

Nagyon örülnék neki, ha kapnék válaszokat :)