Szülők, nem érzik úgy, önök is eltoltak valamit?

Olvasd el az itteni kérdéseket, és akkor megláthatod, hogy nem a szülökkel van leginkább a gond. Rengeteg 13-14-15-16 éves lány irogat, hogy X ideje együtt vannak a "párjával" és fél, hogy terhes lett. Ebböl következik, hogy igen sokan az elsö adandó alkalommal lefekszenek valakivel, viszont védekezésre nem is gondolnak (max. "a majd kikapja" szintig jutnak - ami nem védekezés, mégha sikerülne is).

Az, hogy TE éretten gondolkozol, még (sajnos) nem jelenti azt, hogy a többség is.

Azért a fiúk ahogy haladnak a kamaszkorban, úgy erősödik bennük a vagy, és hidd el, simán ágyba lehet vinni egy 14 éves lányt. Édes szavak, szép ajándékok, elviszi helyekre, bemutatja a lányt barátainak, és a naiv lány máris azt hiszi, övé az álompasi. A pasi vár egy darabig, bepróbálkozik, mikor már érzi, hogy a lány tényleg szereti, és megtörténik. Ha meg a lány nem akar belemenni, akkor a pasi elhagyja, vagy azt mondja neki, hogy el fogja hagyni, ha nem akar lefeküdni vele-és épp ezért teszi meg. A lányok nagyobb része türelmesebben tudna várni, de a fiúk nem hinném.. Én is félteném a lányomat. Van egy ismerősöm, a lány 15 éves volt, a fiú pedig 17, mikor szülők lettek. A gyerekük 3 éves lesz most, és még mindkét szülő iskolás, egyikük sem képes sem magáról, sem a gyerekről gondoskodni, így az ő szüleik kénytelenek eltartani és nevelni a kisfiukat.

Mivel a sok tizenéves még elég tájékozatlan, nem védekezik, nem használ óvszert, és azt gondolja: "Úgysem csúszhat be egy baba", nagyon is valószínű, hogy megtörténik. 14 évesen nem pasizni kell, hanem tanulni, baráti kapcsolatokat kialakítani, sportolni, versenyezni, felfedezni a világot, de nem rögtön a beleugrani egy kapcsolatba. Ráadásul, ha lefekszik egy fiúval, aki utána rögtön elhagyja, mert megkapta, amit akart, ő fogja magát szörnyen érezni, mert elpazarolta a szüzességét egy olyanra, aki nem is szerette őt...

"megláthatod, hogy nem a szülökkel van leginkább a gond"

A szülőnek kellene megnevelnie a gyereket. Neki kellene megtanítania arra, hogy védekezni márpedig kell.

Én is fiatalon vesztettem el a szüzességem, mégsem szexeltem soha, egyetlen egyszer sem védekezés nélkül. És ebben szerepe van annak, hogy úgy neveltek, ahogy.

Kedves Kérdező!

Nehéz ügy ez... és ahogy az első válaszoló is írja, ritka az ilyen felfogás, mint a Tiéd.

Én 29 éves vagyok, és a mai napig rejtély számomra, hogy miért, de az én anyám folyton bizalmatlan volt velem. Amíg a szüleimmel laktam (23 éves koromig) mindig meg kellett mondanom, hogy mikor érek haza. Egy ideig az elengedés szintjéig ment a dolog (ő mondta meg, hogy maradhatok addig vagy sem), egy idő után már én mondtam meg, de akkor, ha túl kései időpontot mondtam, ment a fintorgás és a beszólogatás. Ha buliba mentem, akkor nem kaptam kulcsot, hanem az éjszaka közepén be kellett kopognom a redőnyükön, hogy beengedjen a lakásba (nagykapu nyitva, így jutottam be az udvarunkba). Ennek az volt a lényege, hogy valóban hazaérjek a megadott időre, és hogy leellenőrizze, hogy milyen állapotban. Éjnek idején még beszámolót is kellett tartanom, hogy kik voltak még ott stb., és ha nem volt kellően részletes, akkor ment a fintorgás... Mindezek ellenére egyszer sikeresen berúgtam (úgy 17 éves lehettem), de egy barátnak köszönhetően teljesen józan állapotban tértem haza. Ill. szerintem látszott rajtam, hogy mi történt, de nem vettem észre. Alkalmam és lehetőségem számtalanszor lett volna lefeküdni bárkivel, ezt nem tudta volna megakadályozni, de nem tettem, csak azzal, akiről úgy gondoltam, hogy érdemes rá.

A párom SOHA nem aludhatott nálunk, és én sem náluk. Ezért, ha együtt akartunk lenni, akkor azt összekötöttük valamilyen más tevékenységgel (mozi, vacsora stb.), többnyire autóban, egy erdő közepén. Mázlink volt, hogy soha nem történt bajunk... És a mai napig nem fér a fejembe, miért viselkedett így. Okot nem adtam a bizalmatlanságra, hazamentem időben, jól tanultam, szerintem a koromhoz képest mindig érett volt a gondolkodásom. Ennek ellenére nem bízott bennem, és ez örökre megbélyegezte a kapcsolatunkat.

Egy biztos, azt már tudom, melyik példát nem kell követni, és hála neki, tudom, hogy hogy nem akarom csinálni. Persze, nem tudhatom, mit hoz a jövő, de azt tudom, hogy igyekszem mindenben támogatni a gyermekemet (esetleg majd gyermekeimet). Ez már most is így van, minden erőmmel azon vagyok, hogy jó, szeretetteljes, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat legyen a Kisfiam között és közöttünk.

Ne haragudj, ha egy kicsit elkanyarodtam a kérdésedtől, sajnos csak a kételkedő szülők táborát tudtam megmutatni, bemutatva azt is, hogy esetemben a legkevésbé sem volt kételkedésre ok...

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..

Olvad el ezt. És sajnos ez "tök normális" a mai korosztálynál?

Sajnos te lennél a kevés kivételek egyike, és becsülöm benned! De értsd meg,fogadd el, hogy minden szülő féltő. Végletek mindig is vannak, voltak, lesznek.

Az hogy nem engedi a szülő azt hogy járjon veled egy lány, azt már nem tartom helyesnek, mert a túlzó tiltás nagyobb ellenállást vált ki, és ha szerelmesek vagytok úgyis megoldjátok a találkákat. Ha az én lányommal találkozgatnál és megengedném, fő a bizalom, a pontosan hazaérkezés, sok beszélgetés, egymás megismerése.