Mi a bajom? Tényleg képtelen vagyok a szeretetre? Vagy szociopata lennék?
Kérlek vegyetek komolyan, és a sértegetős kommenteket mellőzzétek lécci!
Túl vagyok már a kamaszkoron, fiatal felnőtt vagyok szóval erre sem lehet fogni.
Kezdjük a legelején. Még sosem voltam szerelmes. Ezzel nincs is nagy baj. Mindig ha buliban voltam, szemet vetettem egy fiúra , akkor elkapott az az érzés, hogy azonnal meg kell szereznem, de abban a pillanatban, hogy rájöttem én is bejövök neki (sőt!) kiderül, hogy komolyabban is érdeklem, szinte megundorodom tőle, és lerázom, azonnal menekülnöm kell. Szép lány vagyok, a barátaim mondogatják, hogy bárkit megkaphatok, és csodálkoznak azon , hogy mégsincs barátom.
Ezzel el is érkeztünk a 2. problémához: a barátok.
Sok emberrel vagyok körülvéve, akik normális értelemben barátoknak tekinthetők, mégsem kötődöm egyikükhöz sem. Nem szeretem őket, nem tennék meg értük semmit, ami segítene rajtuk, és ha akadna olyan alkalom az életüket sem menteném meg.
Elmondok egy esetet, ami nemrég történt meg, bár nem tudom, hogy emiatt bajba kerülhetek-e, ezért nem írom le részletesen. A lényeg, hogy a barátaimmal táboroztunk és tüzet gyújtottunk, annyira megbabonázott a tűz , hogy amikor ők nyugovóra tértek én még ott maradtam és néztem a tüzet. Aztán felgyújtottam a lakókocsit, és éppen hogy elkezdett égni. Ha várok 10 percet benn égtek volna, de aztán azt súgta valami, hogy ha hirtelen felindulásból követsz el valamit, annak sosem lesz jó vége, ezért eloltottam. Senki nem vett észre semmit, nem esett bajuk. De mégis, nem azért oltottam el a tüzet, mert meghaltak volna, hanem azért, mert mindenki tudta volna , hogy én csináltam, és irány a börtön.
A 3. baj: nemcsak, hogy a barátaimat nem szeretem, de nincs a földön olyan ember, akihez kötődnék, esetleg szeretnék. Még a szüleim se.
Jó családból származom, nincsenek olyan hatalmas méretű gondjaink, csak átlagosak, mint bárki másnál.
Mégis, mi vagyok én?
Én irigyellek. Én egy érzelgős kis p.icsa vagyok. Jobb életd lehet, mint nekem... :/
16/L
Ez súlyos betegség, a közveszélyesség határát súrolod, nem sok kell, hogy teljesen ön- és közveszélyes legyél. Nézd, én sok emberen segítettem már, kihúztam őket a depresszióból, támogattam őket, segítettem megismerni önmagukat. Mind azt mondta, hogy nincs igazam, semmi bajuk, nekik így jó. Mikor meggyógyultak, megköszönték... Nem kell hinned se nekem, se senki másnak aki itt írt neked. De el kell menned pszichiáterhez. Beutalóval nem kerül pénzbe, vannak jó orvosok, és nem is kell rögtön kiteregetni a lelked. Lehet, hogy neked így jó, de emberek vannak veszélyben a környezetedben, és inkább te menj orvoshoz, mint egy idő múlva megölj öt embert, vagy magadat is egy elborultabb pillanatodban. Ez el fog súlyosodni, mit gondolsz, mi a jobb, ha magadtól mész, vagy ha úgy találnak rád az utcán és kényszerítenek? Akkor rögtön a zárt osztályra kerülsz, de így még van esélyed. Az elmebetegségeket részben az agyban lévő anyagok hiánya/túltengése okozza, nem feltétlen kell hozzá sanyarú élet vagy gyerekkor. Gyógyszerrel és pszichoterápiával kezelhető. De a te döntésed...
Ha akarsz, írhatsz privátot.
Én is hasonló vagyok, és néha meglepődök magamon. Én voltam pszihiátrián aki elküldött h semmi komoly bajom, (16/L) kicsit hipochonder vagyok, meg unatkozom.
A legrosszabb h most a mamának találtak egy csomót a nyakába, és paráztam h nehogy komoyl baja legyen mert ha meghal esetleg magával visz, mert hallottam vmi ilyesmiről h a hallott magával vihet egy embert. Persze ez annyira rossz, h magamat féltem egy olyan dolgotól ami lehet h megsem történik, mert azt sem tudják azok a csomók milyen eredetűek. A lényeg h magamra gondolok.
És sajnos ezt a családtagjaim is észrevették,folyton balhézok velük, és sajnos úgy érzem fontosabb vagyok mint ők. Közben tudom, hogy nem szabadna ilyen önzőnek lennem. Velem olyan szokott lenni h elképzelem h betörnek a házba, és h nekem mi lesz az eslő lépésem, pl kirohanok a hátsó ajtón és stb. Meg oylan is volt mikor azt képzeltem megölik a családtagjaimat és én élve maradok. Egyébként szerintem piromániás vagy, nem pedig szociopata, gondolj bele, ha annyira rossz ember lennél akkor élveznéd, hogy rossz vagy nem pedig segítséget kérnél. Ez azt jelenti, hogy tisztában vagy azzal, hogy bajok vannak veled. Ami pedig a fiút illeti akit lekoptattál, az szerintem azért van mert bárkit megkaphatsz, és élvezed hogy megszerezheted őket, de amint könnyű prédává válik odébbálsz. Vhogy énis így vagyok szeretem a kihívásokat, és lehet szívtelenül hangzik, de szeretem mikor versengenek értem, és mikor megőrítem a srácokat. Ha beszélgetni akarsz írj privit:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!