Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Miért ilyen velem apukám?

Miért ilyen velem apukám?

Figyelt kérdés

Tudom elég sok az ilyen kérdés,de remélem erre is fogok olyan választ kapni ami igaz.

Kezdem az elején egy 13 éves lány vagyok,nem pasizok,nem iszok,nem bulizok,tanulok most hagytam ki 2 évet az álltalánosból,mert megyek középiskolába.De a lényeg:

Apukám mindenért piszkál.Most augusztusban nem volt olyan nap,hogy ne ORDÍTSON velem,tudom elviselhetetlen vagyok,utáljon ha kell,de ordibáljon velem mindenért pl.:

Tegnap összepakoltam nagyon szépen a konyhát csillogot minden és utána főzött,persze nem pakol el magaután mert az hogy nézne már ki??ÉS akkor ma egész nyáron vettem a bátorságot mivel beteg vagyok,lázas voltam reggel fél tizenegyig aludni hazajön és torok szagatdávól ordít velem,hogy milyen egy paraszt vagyok,hogy még a konyhát se tudom összepakolni,na hát akkor pattantam ki az ágyból és pakoltam a konyhát meg kiterigettem-->tudom ennyi elvárható tőlem,magamtól is mindig megcsinálom,de miért kell RÖGTÖN ordítani velem?utána meg meg se köszöni..!

Meg az a baj,hogy itthon voltam,jó erre akor holnapra megbeszéltem egy találkozót,erre apu mondja reggel,hogy KÖTELEZŐ mennem velük xy helyre,erre mondtam,hogy de én és rávágja,hogy nem kell megmagyarázni mindent.Jó lemondtam a találkámat.Elhiszem,hogy mindent ebben a korban túl dramatizálok ,de kicsit lehetne megértőbb és nem mindenért röktön ordíbálni vele, meg semmit se megköszöni.Ha nem megyek sehova hanme az egész lakást összepakolom amíg ANYA dolgozik,akkor is talál valamit amiért ordíbálhat mondjuk miért nem megyek sehova??Ha meg elmegyek itthonról akor meg:Ha már nem vagy itthon legalább össze porszívozhatnál ha meg mind a kettőt megcsinálom akkor is van valami baja.Nem szeretnék regényt írni.De a lényeg:EGy miért csinálja?

2.SAJNOS érzékeny vagyok és ilyeneket rögtön elkezdek sírni ,mert már meguntam,hogy ez van,ezen próbálok változtatni,de nem tudom visszatartani ezért is sokat szokott b*sztatni.Ne írjátok légyszíves,hogy beszéljem meg vele,mert nem lehet vele leülni beszélni.Ja egyébként tegnap is hajnalba jöttek valahogy haza ,mert kocsmába volt,ívott,meccsre jár stb.. mikor nincsen pénzünk,de Ő megteheti,de mi anyuval maradjunk k*ssba->ezt anyu mondta.

Annyira zavar már,hogy néha nem szeretek hazajönni,mert nincs kedvem hallgatni,hogy ezt-azt csináld,de egy paraszt vagy és ilyenek.Egyébként nagyon szeretem meg tisztelem Őket,hisz anya dolgozik ,hogy én boldog legyek,és tudom,hogy én örüljek,hogy van fedél a fejem fölött.De mit tudok tenni ez ügyben?LEgalább,hogy ne bőgjem el magam??


2009. aug. 19. 14:37
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
Szia én is nagyon érzékeny vagyok. Szerintem ez egy jó tulajdonságod, hogy kitudod adni sírással a feszültséget (nekem csak akkor megy ha erőlködöm). Ja és még valami NE érezd magad hibásnak, mert nem te tehetsz róla. Anyukáddal ti egy csapat vagytok, ha nem bírod elviselni támaszkodj rá.
2009. dec. 25. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:

Most furcsát fogok írni (és lehet, hogy nem illik pont Rád, de hogy ezt megállapítsam, azért kevés az infó):

13 vagy, tehát mostanában serdül(tél) nővé. Megváltozott a tested. Apukád ezt látja, és persze tudat alatt, de fel kell dolgoznia, hogy már nem vagy kislány. Mivel szexuálisan is vonzó vagy, de természetesen számára TABU, ezért ő nem tudja, hogyan viselkedjen veled. Nem ölelgethet/puszilgathat úgy, mint régen, de még nem találta meg a fonalat, ezért "hülyén" viselkedik, felveszi a "kemény" álarcot, mert így a legkönnyebb neki. Egyelőre.

És mint mondottam, mindez egyáltalán nem tudatos nála, csak így jön ki a dolog...

Ez gyakori, minden apa/lánynak (és talán anya/fiúnak is, csak ott nem ennyire éles) meg kell oldani ezt a helyzetet, amikor eljön az ideje...


Nekem is nehéz gyerekkorom volt, bár nekem anyukám viselkedése hasonlít leginkább apukádéra, sajnos nem sokat tehetsz, és én az apáddal való beszélgetést sem tartom annyira jó ötletnek, mert nem jönnél ki jól belőle... Nyakig benne vagy a palacsintában, szóval minden együtt érzésem.

Amit tehetsz: próbálj bizalmi kapcsolatokat építeni másokkal, esetleg picit idősebbekkel, (egy jó szomszéd, nagynéni, vagy nem tudom kik vannak körülötted)hogy legyen kivel megosztanod a nehézségeidet, és hogy láss olyanokat, akik "mások".

Még nagyon kötődsz érzelmileg (és persze anyagilag is) a szüleidhez, de ez az az időszak, amikor szép lassan elkezdesz leválni róluk. És ez harc, és nehéz, és fáj. De néhány év távlatából majd könnyebb lesz.

Tarts ki!

2010. febr. 6. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
Hogyan mehetsz középbe, ha még csak 13 vagy? :O
2010. okt. 25. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!