Szerintetek is baj van a fejemben?

Szerintem lelki eredetű, de nem kell pszichológushoz menned ezzel. Egyfajta védekező mechanizmusra gondolok, félsz a kudarcoktól talán? Miért nem engedsz magadhoz közel - úgy igazán - senkit?

Én 17 évesen ugyan ezt csináltam... nekem is inkább felszínes barátságaim voltak... Annyi a dolgod, hogy önmagadban jobban kell bíznod, és nyitnod az emberek felé - persze ez nem olyan egyszerű... Nem mondom, hogy mindenkinek át kell esnie pár csalódáson, mert nem törvényszerű. Legyél lazább... tudom, hogy nehéz. Ha egy srác tetszik pl. miért nem próbálod meg vele a kapcsolatot? A helyedben én belevágnék, persze beszélnék az érzéseimről vele, hogy legyen türelmesebb, stb. Bízz önmagadban, nyiss az emberek felé... :)

L22

Én is így vagyok, azzal a különbséggel, hogy 16 vagyok, volt már barátom (aki iránt még mindig érzek valamit), és van legjobb barátnőm.

Szerintem is valami védekező mechanizmus lehet, én rettegek attól, hogy megint átvernek, és ezért nem merek belebonyolódni semmi komolyabba.

Ha nem tudsz kötődni, az baj. Ha csak szórakozol, az nem.

Bocs ha hülyeségnek tűnik, de mikor kisbaba voltál, és sírtál, felvettek, vigasztaltak? A szüleidhez erősen kötődsz?

Ha találsz valakit, akivel tényleg jól kijössz, ne engedd el :) Nem baj, ha nem nagyon szeretnél kötődni, csak olyan embert kell találnod, aki hasonlóan áll hozzá ehhez. Viszont el kell tudnod fogadni mások hibáit, lehet hogy emiatt nincs egy különösebb ember az életedben, mert mindenkire ráunsz a hibái miatt.

Bocsi, lehet hogy hülyeséget beszélek, de hirtelen ez jutott eszembe