Mi tegyek, hogy megkedveljen a párom lánya? Hiába próbálkozok.

Ha még együtt voltak a szülei, mikor összejötél az apjával, akkor jogosan utálő is meg a mama is, én is utálnálak a helyében.

Amúgy nem kell tenned semmi különöset, legyél vele korrekt és rendes, de sajnos a szeretet nem lehet erőltetni. Ha nem szeret, azt el kell fogadnod. Próbálkozni csak óvatosan szabad.Majd ha felnő, talán megtörik a jég.

Nézd. 10 éves voltam, amikor apám elhagyott minket egy másik nő kedvéért. Nagyon megviselt a válás, de ennek ellenér gyerek fejjel is megpróbáltuk elfogadni a "pótmamát". Csak egy volt a bibi. A pótmama addig volt kedves, amíg apám el nem vette feleségül és meg nem született az első közös gyermek. Ha leírnám azt az évekig tartó gonoszkodást, amit kaptunk általa, akkor hamupipőke elképedne. Apám persze nem sokat vett észre az egészből. A nők okosak. Azóta már 32 éves vagyok, apámmal a kapcsolatom formális, gyakorlatilag elvesztettem őt.

A kislány, akinek valószínűleg telebeszélték a fejét, mert a felnőttek ilyen gonoszak tudnak lenni, valószínűleg szintén ettől tart. Hogy elveszíti az édesapját. Én mit tennék, mi esett volna jól annak idején? Az őszinteség! Leülnék beszélni ezzel a kislánnyal, nyíltan, őszintén. Elmondanám neki, hogy tudom, nem kedvel és fél, hogy ez meg ez fog történni. És megnyugtatnám, hogy ő előbb volt, mint én, tehát apukájának mindig is a legfontosabb marad. Viszont te szereted az apját és azt szeretnéd, hogy boldog legyen. És annak ellenére őt (a kislányt) is szereted, hogy ő nem kedvel téged. A helyzet adott, ti együtt maradtok. (Te nagyon szeretnéd, hogy ő jól érezze magát, amikor nálatok van, de nélküle ez nem megy. Ha ő nem akarja magát jól érezni. Megkérdezném, hogy mit gondol ezekről. És megnyugtatnám, hogy tudok róla, hogy az ő anyukája nem kedvel engem, amiből következik, hogy csak rosszat fog rólam hallani. De ez így van, ha valaki haragszik a másikra. Ugyanúgy, ahogyan a gyerekeknél is.

Nagyon fontos, hogy őszinte legyél. Mindemellett az 5 év rengeteg idő. Már régen túl kellene lenni ezen a szakaszon.

10-es vagyok.

Tul kellene lenni ezen a reszen, en is utalnalak, igaza van a gyereknek... Ne is hallgass rajuk!

Egy gyerekkel nem egyszerü, plane nem egy kamasszal es nem feltetlenül kell tul lenni meg ezen a reszen! En amennyi gonoszssagot megtettem apu uj baratnöjevel (beeceteztem a huslevest ami epp fött, a panirba fokhagyma kremet nyomtam, a falara boritottam a jegkremet...) pedig en mar 16 voltam... Csak nagyon szeretem apukamat!!! Es igazabol rettentöen feltem, hogy elveszitem edesapat, mert erdekesebb, jobb, szerethetöbb lesz az uj baratnö a a kislanyaval (Öt is modszeresen piszkaltam)... De csak feltettem az en kapcsolatomat apuval! Mi erre azt talaltuk ki, hogy minden hetvegen titokban leleptünk, senki nem tudta, hogy hol vagyunk, mit csinalunk, mikor megyünk haza, ezek voltak a mi kis titkos kirandulasaink (a telefon mindig lenemitva a motor valamelyik taskajaban es csak akkor vettük fel ha az Öcsem hivott), a mai napig ha hazamegyek megvannak ezek a kirandulasaink :) Apu baratnöjevel vasarloni jartunk/jarunk, bar ez az elejen nagyon költseges volt neki, de szepen lassan kialakult egy bizalmi viszony, kezdtem elmondani neki eleg sok mindent es soha nem mondta vissza apunak. Sokat segitett, hogy mindig megkerdeztek mielött döntöttek - szoba szinröl, nyaralasrol, kaja fözesröl, bavasarlasrol, tenyleg minden aprosagrol. A lenyeg az volt, hogy az en szavam is szamitott, amig en nem valaszoltam addig nem törtent semmi!

Na de lenyeg a lenyeg, hogy ereztessetek vele, hogy fontos Ö is es a szava is.

Apuka pedig üljön le vele megbeszelni, hogy miert valltak el az anyukajaval (lehet, hogy fajo lesz az elejen, de felnyitja a gyerek szemet), nem mocskolni kell anyukat, hanem elmondani apanak, hogy tudja, hogy Ö is nagyon sokat hibazott, de anya is kellett hozza, hogy ez törtenjen! Es tudja mar a kislany milyen szomorunak lenni es nem akart apa az lenni egesz eleteben! Fontos, hogy te ne legyen ilyenkor a közelbe se (menj le boltba, fodraszhoz, stb. csak legyen idejük megbeszelni)

A masik ami nalunk bevallt, te "tünj el" egy kicsit, mondjuk napozközben ha ott van a csajos, akkor ne legyen otthon, fokozatosan szoktassatok hozza, hogy vagy te is, es csak lassan kapcsolodj bele az eletükbe. Nalunk ez 1 eves hosszu, hosszu es nehez dolog volt, de nekünk segitett ez is, hogy nem hirtelen belepett/ott maradt valaki az eletünkbe apuval es az Öcsemmel, hanem szepen lassan szoktunk hozza, hogy van Ö is.

Probald meg felvallrol venni a gyereket te is. Van megkerdezed, hogy el-e meg, es ha akar majd valamit töled akkor szol neked! Ne piszkald semmikeppen se!

Nagyon nehez, föleg ha a gyerek apas nagyon. De meeri a munka :) En is mar hetente 2-3 alkalommal beszelek apu baratnöjevel, a "hugom" meg mar itt lakik velünk, mert külföldön akart tanulni!

Sok-sok-sok sikert es nagyon sok eröt es kitartast Neked!

(Bocsanat, hogy megint extra hosszu lett)