Mi tegyek, hogy megkedveljen a párom lánya? Hiába próbálkozok.

Szerintem semmit nem kell tenned. Felesleges. Addig amíg nem jön meg magától az esze addig hiába pedálozol... sajnos.

Otthon biztosan azt hallja hogy te vagy a hibás mindenért, ezt nevelte bele az anyukája. Majd, ha már saját maga is felfogja, hogy mi volt a helyzet akkor megenyhül.

Valószínűleg van benne egy olyan érzés is, ha téged elmar az apukája mellöl akkor esélyt lát rá, hogy újra együtt legyen a család... Bármennyire nem reális dolog ez, de a vágyaiban biztosan szerepel.

Arra vigyázz, hogy Te és a párod között ne legyen feszültség emiatt.

Ne érts félre én tökéletesen megértelek, de ő még 13 évesen nem látja reálisan ezeket a dolgokat. Kamasz, szinte még gyerek.

Később biztosan látni fogja, de most még neki nem az a lényeg, hogy az apja boldog és egy emberrel több szereti, hanem azt szeretné, hogy az anyja és az apja együtt szeressék csak.

De te is megérthetnéd.

Hiszen még ha nem is te tetted tönkre a házasságukat de te akadályoztad meg h legyen esély arra h kibéküljenek.

13 éves annyi mint én. Most kezd kamaszodni szóval ennél csak rosszabbra számíts.

Nem hiszem h tudnál bármit tenni mert ha jópofizol vele akkor csak még idegesebb lesz.

Bocs de nem tudok semmit se javasolni.

Csak hagyd békén.

Én megértem. Hidd el, ő nem azt látja, hogy de jó, apa boldog valakivel. Ő még ehhez kicsi. Ő azt látja, hogy anya és apa nincsenek együtt, és látja, hogy ti együtt vagytok apukával. Teljesen egyértelmű, hogy téged okol. Szerintem ez akkor is így lenne, ha esetleg nem miattad mentek volna szét. Mert ő épp abban a korban van, hogy már nem kisgyerek, megvan a maga véleménye, de még nem is felnőtt annyira, hogy megértse a dolog lányegét.

A legjobb, amit tehetsz, az az, hogy adsz neki időt. Persze az sem garancia, hogy később ez megváltozik. Legyél vele türelmes, aztán majd kiforrja magát ez az ügy.

Az én lányom még kicsi, ő kedveli az apukája barátnőjét. De azt is mondtam apukának, hogy nem tudhatjuk, a kamaszkor milyen érzéseket hoz majd ki ezzel kapcsolatban.

Nálunk is ez volt.

A párom fia elfogadott, a lánya nem. Többek között azért, mert anyuci azt nevelte bele.

Ezt a problémát a párodnak kell megoldania. Addig te hiába csinálsz bármit is. Apucinak el kell beszélgetnie a lányával, mondjuk egy fagyizás, vagy séta mellett. Meg kell neki magyarázni, h anyu és apu azért mentek szét, mert már nem szerették egymást és ezért sokat veszekedtek. És ha te, mint új pár nem jöttél volna, ő akkor is elhagyta volna az anyját.

Mi 4 éve vagyunk együtt. Azóta a lánya is kezd elfogadni.

De ha ti 5 év alatt, egy akkor még csak 8 éves kicsi lánnyal nem bírtátok ezt megértetni, (bármit is mondjon anyuka, hisz a gyereknek is van szeme és nem hülye) akkor valamit ott nagyon nem jól csináltok. Mert ha nem is szeret, egy bizonyos megszokásból beletörődéses alapon, el kéne tudnotok viselni egymást. El lenni egymással.

Kicsit részletesebben írj, mert valami mint ha hiányozna a sztoriból. Egy 13 éves lánnyal nehezebb, mint egy 8-9 évessel. Miért csak most írsz? Eddig mit csináltál/csináltatok?

Azert ezzel vigyazz, hogy anyuci mit mond!

Soha nem tudhatod, barmilyen idegroncs is a nö vagy erdekhazassag vagy barmi...

Nekem anyuek 9 eve valtak el, apunak 8 eve van baratnöje. Nekem edesanya mindig is azt mondta es mondja is a mai napig, hogy legalabb el kell fogadnunk apuci baratnöjet es az a fontos, hogy apuci boldog! Pedig anyu azert nem egyszerü es anno mikor apuek összekerültek a baratnöjevel, anyu kinyomozta, hogy hol dolgozik a csajos es olyan boranyt levagott, hogy epp hogy rendört nem kellett hivni, indokokat keresett, hogy apu ne tudjon elmenni otthonrol (szerelni kell a csapot, stb...), millioszor sirva könyörgött apunak, hogy ne es ezek meg csak a legfinomabbak (en a mai napig azon csodalkozok, hogy valami merget nem kevertetett ki...). ES ezek ellenere mi mindig azt hallottuk anyucitol, hogy az egy dolog, hogy Ö mit csinal es mit erez, de nekünk annak kell lennie a legfontosabbnak, hogy szeressük apucit, mert Ö is nagyon szeret minket es örüljünk, hogy boldog!!! Pedig mi nagyon sokaig haragudtunk apura! Es en a baratnöjet a mai napig nem tudom szeretni. Elfogadom mert apuci tenyleg nagyon boldog, beszelek a baratnöjevel is heti rendszeresseggel telefonon, de nem szeretem. 8 ev utan... Pedig en 16, Öcsem 13 volt mikor valtak anyuek es nalunk se gondolta soha senki, hogy anyu nem nevel apu ellen minket. Söt nagyon sokszor amikor nagymamam szidta aput, anyu kiallt apuci mellett.

A masik a te problemadra.

Ne foglalkozz vele, hogy kedvel-e vagy sem. Nagyon sok tizenevesnek a hatan felall a ször, ha valaki meg akarja kedveltetni magat, direktbe. Neha kerdezz ra, hogy mi ujsag van vele, ker-e enni, mit szeretne ebedelni/vacsorazni es hagyd beken!

Esetleg ha tudod, hogy mi a kedvenc szine akkor vegyel neki egy körömlakkot, de ne szülinapjara vagy alkalomra, csak ugy! Ha az evfordulotok a paroddal ugy jön ki, hogy ott van a kislany is akkor napoljatok el! En a mai nap sziv szedülest kapok, miatta! Ha nyaralni mentek ne feltetlenül rangassatok magatokkal, vagy ha muszaj akkor Ö valasszon, hogy hova menjetek. Ha nem akar veletek menni akkor kerdezzetek meg, hogy hova lenne kedve menni taborba, fizessetek ki neki (ha tudjatok). Es csak kis aprosagok! De hagyjatok lelegezni a gyereket!!!! Esetleg saja szobat kialakitani neki ha lehetseges (nekem meg a mai napig van apucieknal szobam, ami üresen csak ram var. Engem nagyon megnyugtatott, hogy apuci tenyleg szeret es nem akar elfelejteni engem, nekem is helyem van az uj eletebe!) Engedd, hogy apa-lanya programokat csinaljanak, ne menj mindig Te is velük!

Na hirtelen ennyi jutott eszembe, majd ha meg valami felismeres beugrik akkor irok. Remelem tudtam segiteni :)