Ti elengednétek?

Elengedném. Tényleg örök emlék lenne, világot lát.

Iskolával mennek, felügyelettel, nem egyedűl, vagy barátnővel kóborolna.

Én is elengedném, mert ismerem a lányom, tudom, hogy megneveltem, és ha van lehetőségem arra, hogy engedjem világot látni, akkor miért ne?

Megismerkedni egy idegen kultúrával nagyon sokat jelent, segít levetkőzni bizonyos gátlásokat - gondolok itt az idegen nyelven való kommunikációra -, na meg olyan emlékek maradnak, amikről még tíz év múlva is megéri beszélni :)

Anno a barátnőimmel mi is ilyen dolgokról beszélgettünk, de megnyugodhatsz, a negyede sem következett be.

Bulik: mivel alapvetően hétköznap voltunk, sehol nem volt olyan nagy élet, ergo esténként beültünk pizzázni.

Pasik: szépen mosolyogtunk, ha ránk is szépen mosolyogtak.

Én is kizártnak tartom, hogy csak 1 tanár menjen el ennyi gyerekkel. Járj utána, valamit biztos félreértettél.

Elengedném a gyereket, hiszen tényleg nagy élmény egy ilyen kirándulás, és az iskola szervezi, vigyáznak rá, nem kell tehát aggódni. Azt persze a lelkére kötném, hogy ne kóboroljon el a csoporttól, ne álljon le mindenféle idegenekkel stb.

szia!

én is csatlakozom a táborhoz: elengedném :)

én is voltam sulival Olaszországban, máig szép emlék :) ráadásul mi egy fiú kollégiumban laktunk, de minden rendben volt. (egyik lány sem ment tovább flörtölésnél- még egy szájra puszi sem volt:)) lehet mi voltunk rossz helyen, de nekünk nem jöttek be az olasz pasik, pedig nagyon vártuk már mi is, hogy fúú annyi szépet, jót hallottunk róluk... :D

hány napos lesz a kirándulás? ehhez képest adj neki költőpénzt.. nekem anyuék akkor nem álltak túl jól anyagilag, szóval elég keveset kaptam, de még így is örök emlék marad :)