Anyukák, ti mit szólnátok, ha a lányotok előjönne azzal, hogy pszichológushoz szeretne járni?

off: 1.A pszichiáternél is van beszélgetős és egyéb terápia.

2. Csak a magánrendeléseken kell fizetni, vagy ha egy felnőttnek nincs biztosítása.

3.:Neked a Nevelési Tanácsadós indítás a jó , vagy a suliban a védőnő tud a helyi lehetőségekről tájékoztatni.

Mivel még nem vagy 14 sem, anyukádnak "hivatalból " tudnia kell arról, hogy kb. mi a gondod, mondd el neki bátran! Nem könnyű ma tininek lenni, és senkinek se árt, ha nem csak a testét, de a lelkét is karban tartja.

Én biztosan meg kérdezném a lányomtól, hogy miért szeretne elmenni, mi az a dolog, amit velem nem tud megbeszélni.

Akkor engedném meg, hogy elmenjen pszichológushoz, ha látom rajta, hogy az utóbbi időben rosszabb kedve van, levert, gyengébben teljesít a suliban, egyszóval látom rajta, hogy valami tényleg bántja őt.

Ahhoz nagyon drága a pszichológus, hogy valaki csak gondoljon egyet, és elmenjen, persze nem tudom, hogy neked mekkora gondjaid vannak.

Én 16 éves vagyok, és április környékén mentem először pszichológushoz. Mivel nem magándoki, ezért teljességgel ingyenes volt. Csoportterápiát javasolt, és 10 alkalommal kellett mennem. De majd szeptembertől megint folytatódik.

A lényeg, hogy engem anyukám abszolút támogatott. Valójában nincsenek is előtte titkaim, mindent vele beszélek meg, mert sajnos nagyon kevés barátom van, és egyikükkel sem vagyok olyan közeli kapcsolatban, hogy a legmélyebb érzéseimet is megosszam velük... Pont ez a problémám. Hogy képtelen vagyok megnyílni.

És ez is igaz, hogy nem feltétlenül az anya a legjobb pszichológus. Ő mindig elfogult lesz, sokszor nem ad reális képet magadról. De egy idegen, egy kívülálló, jelen esetben a pszichológus bizony kőkeményen meg fogja mondani, hogyha rossz az önképed. Nekem legalábbis megmondta.

Nincs valami megbízható ember,akinek ezeket elmondhatod?Az is sokat jelentene ám,nem kell rögtön szakemberhez rohangálni.Az anorexiás hajlamról meg annyit,hogy nézegess képeket és rögtön elborzadsz.Ha nem borzadsz el a dologtól,akkor viszont nagyon komoly probléma lehet nálad.Nem egészséges az anorexia,basszus!Hány kg vagy?Milyen magas?Próbáld elképzelni a tükör előtt,hogy nem vagy kövér.13 évesen a fogyókúrázás nem egészséges,a hányatás pedig sosem volt az,a koplalás baromság.Az egészséges,kiegyensúlyozott táplálkozás hoz eredményt,semmi más!Mozogj többet,járj el valami sportkörre!Ott elfelejted minden anorexiás hajlamodat,felszabadulnak benned a boldogsághormonok!:)

Sokkal vidámabb,harmonikusabb életet lehet élni,ha mozogsz.Persze,ha a rendszeres mozgáshoz nincs kedved és nem akarsz sportkörökbe járkálni,fizetni érte,akkor javaslom az otthoni tornát.Magadtól is kitalálhatsz edzésterveket,gyakorlatokat,bármit!:) Az életben nem kell leadni soha a színvonalat,még ha valami rosszul sikerül is.Ha a mozgás nem hoz sok eredményt(bár ezt nem hiszem),akkor a pszichés gondjaidat próbáld egyedül vagy egy bizalmas lelki társsal megoldani!

Ha pedig nagyon,de nagyon súlyosnak érzed a gondjaidat,akkor menj pszichológushoz.Anyukád mindenképpen ki fog kérdezni arról,hogy mi a problémáád.Mondd el neki,és bármit is szóljon,ne sírj,ne szomorodj el,főleg ha nem engedi!

A pszichiáter/pszichológus által felírt gyógyszert NE váltsd ki!Ezek általában nem hozzák meg azt a hatást,amit meg kellene hozniuk.Ezeknek a gyógyszereknek céljuk a mellékhatások létrehozása,amivel szintén orvoshoz mehetsz és új gyógyszereket írhassanak fel neked.A pszichológiai gyógyszerek célja ugyanis az átverés!

17/L