Van itt olyan szülő, aki tudatosan neveli a gyerekét? Úgy értem, hogy férjnek/feleségnek, anyának/apának, vagy legalább igazi nőnek/férfinak?

ez egy olyan kérdés, amire szívesen válaszolnék, és mégse. mert túl bonyolult, hosszú, vitákat szülő és ingerlő téma.

eleve a kérdésfelvetés is "pártos": Kérdező szerint a mai gyerekek többsége rosszul lett nevelve, mert pl. a lányok nem látják el a háztartást. valószínűsítem, h Kérdező egy 18-20 éves lányon botránkozott meg, és most provokatíve fölteszi a kérdést, a MOSTANI anyukáknak, akik kisgyereket nevelnek, h hogyan teszik...

szóval ezért irritáló.

engem kicsit "megkímélten" neveltek, anno, mert már nem vagyok fiatal. nem kellett segítenem anyukámnak a háztartásban, ha önszántamból tettem volna, nem engedte. ez hiba volt! ennek ellenére, mikor érettségi után külön költöztem tőlük, behoztam a lemaradást. egyik napról a másikra, mosogattam, takarítottam, mostam, teregettem, vasaltam, stb., még élveztem is a nagy önállóságot. főzni 21 évesen kezdtem, rájöttem, h megy az, csak olvasni kell tudni hozzá :-) aztán 24-től már magamra főzök.

azóta családos lettem, gyerekem is született.

namostmár, alaptermészetem nem az a tüsténkedő, mindent csillogósra suvickoló, kiskötényes minta háziasszony, aki kvázi annak él, h a lakást rendben tartsa. ezért, mert nálunk (amíg a párommal éltünk kettesben) "csak" hetente volt takarítva, és "csak" 2 naponta mosogatva, illetve hétvégente főztem, mert hétköznap melóba rendeltük a kaját, anyósom puffogott eleget. lehet, h ezért is bosszant ez a kérdés, kicsit mintha anyósom írta volna. lényeg a lényeg, önálló, ön- és családellátó vagyok, de semmi kedvem megfelelni senki elképzelésének. a nevelés pedig nem minden: felnő a gyerek, és szépen megtapasztalja, mit hogyan kell csinálni ahhoz, h a lehető legjobb legyen. nem egy olyan hasonló korú ismerősöm van, akit végig dolgoztattak gyerekkorában (rendesen be voltak fogva feladatokra!), és mostanra trehány, lusta, nemtörődöm emberek ebben a tekintetben,ők azok, akiknél "fut a ház". lehet, h a sok utált kényszer ezt eredményezte...

saját gyerekemet embernek!! nevelem, ez nagyon jó volt, 1-es! aztán meg felajánlom neki a lehetőséget, h velem együtt dolgozzon, főzzön a konyhában, de soha nem fogom kényszeríteni.

amúgy a nőiségre (férfiasságra) nevelés nem ebben merül ki, tudod? :-)

kedves kerdezo, ugyan nem hozzam intezted a kerdest, de szerinten noisegre es ferfisagra nem kell nevelni a gyereket, ugyanis annak szuletni kell.

az meg, hogy el tudja latni magat haztartas es kaja teren, resze az eletre nevelesnek.

kedves kerdezo, ugyan nem hozzam intezted a (2.) kerdest, de szerinten noisegre es ferfisagra nem kell nevelni a gyereket, ugyanis annak szuletni kell.

az meg, hogy el tudja latni magat haztartas es kaja teren, resze az eletre nevelesnek.

látod, pont jól ráéreztem arra, mi húzódik meg a kérdésfeltevés mögött. eleve nem értek egyet veled az ilyen női-férfi szerepleosztásban, ez igenis, maradi, sőt, ha megengeded, tanyasi felfogás.

manapság férfiak is főznek, és nők is fölfúrják a könyvespolcot a falra, ha kell.

te vagy rossz helyeken jártál, vagy rossz a meglátásod ezzel kapcsolatban. szerintem amit te vársz, az nem pusztán "életképes" ember, hanem 1. kedves, 2. tisztelettudó, 3. szerény, 4. szorgalmas, 5. és még ügyes is. te ebből gyúrtál egy ideális 18-20 évest, akit keresel, de nem találsz. nos, ilyen ma már tényleg ritka, főleg úgy,h betoppansz egy helyre idegenként, dolgozni, és ez a szép kép eléd tárul.

nem kívánom kifejteni a véleményem az igazi nőről/férfiről. fölösleges vitáznom valakivel, aki fényévekre van tőlem gondolkodásban. legyen elég annyi, h abszolút nem ez, amit te annak vázolsz. vagyis nem a feleség/férj szerepek.

anyósomat nem utálom, de legjobb példám arra, ha valakivel mintha nem egy világban élnék. úgy látom, a példám talált.

Hogy kiből lesz férj/ feleség és szülő, a nem nevelés kérdése, vagyis csak részben. Tartós párkapcsolatra való készség inkább egyéni sajátosság, de persze a szülők is sokat tehetnek, ha jó példával járnak elöl. Például nem árt, ha a gyerek látja, hogy hogyan lehetséges megoldani a párkapcsolati problémákat, látja, hogyan lehet egyáltalán tartósan együtt élni egy élet- vagy házastárssal. De ez sem biztosíték, mert bejátszhat a gyerek egyénisége, egyéni hozzáállása, ami simán lehet eltérő a szüleiétől, ugyanúgy, ahogy a gyerekvállalás esetében is. Szerintem kifejezetten nagy gond, ha ezt az eltérést a szülő nem akarja elfogadni, tehát kiakad, ha a gyerekének kicsit más az életútja és a hozzáállása, mint neki.

A foglalkozás-nem foglalkozás nem vág ide, úgy gondolom. Egy sokat foglalkozott gyerek sem biztos, hogy szeretne tartós párkapcsolatot és/vagy gyereket, de ennek ellenkezője is előfordul. Például pont azért, mert amennyire elhanyagolták a szülei, annyira szeretne gyereket és megfogadja, hogy többet fog vele törődni, vagy ahogy te írtad, tudatosabban neveli, mint őt a saját szülei.

Ha már becsületes embernek neveled a gyereket, akkor minden OK. Akár van tartós kapcsolata és gyereke, akár nincs.

Szerinted milyen az igazi férfi/nő?

kérdező már leírta, milyen szerinte az igazi férfi/nő: az igazi férfi ezermester, az igazi nő jól főz.

ebben minden benne van.

...