Most gimnazista lányok! Válaszolnátok ezekre a kérdésekre?
Mikor elmentetek az általánosból (8.-ban, csak akkor írjatok ha 14 évesen mentetek el) milyen elhatározottság volt bennetek népszerűség témában? Elhatároztátok hogy most minden áron népszerűek akartok lenni?
Törekedtetek arra hogy népszerűek legyetek? Volt olyan hogy olyat tettetek meg amit nem akartatok? Hány barátod volt az áltlaánosban, mennyire voltál elfoglalt (mennyit jártál moziba barátokkal stb) és most mennyire vagy az? Mennyit változtál és milyen irányba?
Még annyit írnék hogy szerintem kétféle népszerűség van, az egyik féle az hogy tényleg SZERETNEK az emberek, vágynak a társaságodra, stb., a másik féle pedig az hogy valahogy "felnéznek rád", vagy csodálnak, jól érzik magukat veled de komoly kapcsolatot nem akarnak, csak jó együtt inni, vagy füvezni, bulizni.
Persze van olyan hogy valaki ennek a "keveréke".
Légyszi írjátok le hogy szerintetek mi a népszerűség, a sulitokban mi számít annak, kik a népszerűek, és hogy ti az általam említett melyiki típusba tartoztok?
Kort is!!
Én általános iskolában sem voltam népszerű. Visszahúzódó vagyok, nehezen barátkozom. Általánosban vagy 4 barátnőm volt (kis létszáma osztály voltunk, meg eleve nem volt nagy suli). A fiúkkal nem voltam jóba. Nekik csak arra volt jó a lány,hogy fogdossák őket.
Most gimiben jobban kijövök az osztályommal, több barátnőm van és fiúkkal is jóba vagyok. Más osztályból 1-2 emberrel vagyok jóba.
Nem hiszem, hogy népszerű lennék de annyira nem is akarok az lenni.
15/L
Álltalánosban az ilyen r*bancok voltak a népszerűek.Akiknek rossz hírük volt. Voltak persze akik nem voltak annyira azok...és népszerűek voltak. Én is mondhatjuk úgy hogy ismert voltam. Mert ugye nyolcadik. Most gimibe nem úgy mentem hogy népszerű legyek, hanem jól fogok tanulni hogy egy jó egyetemet elvégezhessek. 9.-es vagyok és tök jó a suli nem a népszerűség számít hanem hogy menyi igaz barátod van.
15/L
Szia!
Én most szakmunkásképzőbe járok. Ha nem baj én nem vagyok gimis.
Nagyon jól megvagyok az osztályommal.
15/L
Szia!
Én úgy voltam vele,hogy mindenki kedveljen,ne utáljon senki,és legyenek igaz barátaim az osztályban,az nagyon nem izgatott/izgat,hogy mit gondolnak rólam mások.
Általánosban is így volt,mindenki kedvelt,és 5-6 emberrel tényleg jóban voltam.
Most mindenkivel el tudok beszélgetni,sokukkal a semmiről.
Vallásos suliba járok,szerencsére kevés a sznob,(nem azt mondom hogy nincs),nem a pénz miatt népszerűek az emberek,hanem mert jófejek,viccesek,mindenkivel kedvesek,segítőkészek.Vannak páran akik egyáltalán nem keresik a többiek társaságát,elvannak magukban,nagyon nem is ismerjük őket,na,őket nem szeretik.
Nem volt leginkább semmilyen elhatározottságom :D Általánosban semmi különös nem volt, igaz, nem szerettem az osztályomat, de mivel alapvetően mosolygós lány vagyok, sokan kedveltek, kb. ennyi. És igen, azok a lányok voltak népszerűek, akiknek rossz hírük volt, már hetedikes koruktól minden hétvégén berúgtak, hagyták magukat stb.
Na én most egy gimibe járok párral ezek közül a lányok közül és sokkal népszerűbb vagyok, elkezdtem nőiesebben, csinibben öltözködni (mindezt úgy hogy kemény rocker vagyok még mindig, régen bandáspólóban meg csőnaciban nyomtam :D) és lehet, hogy nekik is csapják fiúk a szelet, de én egy tényleg általánosan kedvelt személyiség lettem, nem vagyok buta, csúnya se (:D) és mindig segítek mindenkinek, mindenkihez van egy kedves szavam, sokat ismerkedek, beszélgetek emberekkel,központi személyiség vagyok az osztályomban, olyan fiúk néznek rám elismerően, akikről álmomban nem gondoltam volna. Szóval hajrá, én ezek alapján azt látom, hogy ilyen fajta lánynak nagyobb sikere van, mint a 'rosszlányoknak'. :) 15L
22 éves csajszi vagyok, de válaszolok.
Én is 14 évesen mentem tovább, vagyis úgy, hogy épp betöltöttem a 14et és már mentem is középsuliba.
Sose voltam népszerű, mert általánosban, kisvárosban, az volt a menő, akinek van pénze (sosem értettem, hogy ez miért számít 6-14 éves korban, tekintve hogy max a szüleiknek van pénzük...)
No de hát én marha szerencsés voltam, mert csak 1 osztálytársam jött oda ahova én, a többiek relatíve idegenek voltak ( b évfolyamból jöttek oda sokan.) Ki is találtam hogy én majd menő leszek, be is ültem amellé az 1 lány mellé, akit ismertem (ő menő volt) és gondoltam majd ő felhúz. Hát nem így lett, kapásból szét lettünk ültetve, hogy mindenki ismerjen meg mindenkit. Engem betettek egy cigánylány mellé, no stílus, no személyiség, ráadásul lebukott hozzánk. Nagyon nagyon rövid idő alatt rájöttem, hogy tök jó fej, és lesz@rom, hogy nem menő, inkább segíteni kéne neki, hogy egy kicsit felhúzzam a "sárból". Alapvetően nagy a pofám, így a fiúkkal jól kijöttem, őket meg nem érdekelték ezek a menőségi dolgok, szóval ezzel a lánnyal ketten, meg a fiúkkal nagyon vígan megvoltunk, és érettségi után ballagáson rendesen meg is sirattam őket, annyira jó volt az a 4 év.
Ezután csináltam egy 2 éves szakképzést, hát ott olyan társaság volt, hogy el se tudom mondani. Sok fiú volt ott is, így nem volt az a nagy lányos rivalizálás, ami általában lenni szokott. Tökéletes volt, nem kellett menőnek lenni, senkit nem érdekelt.
Most főiskolán vagyok és 100ból 50 ember utál, mert nagy a pofám, viszont mindenki hozzám jön ha kell valami, mert rám az is számíthat aki a hátam mögött kibeszél. Meg többnyire, mivel mindig engem küldtek mindenért a tanárokhoz, jóban lettem velük, így a kényes kérdéseket is meg tudom vitatni velük, míg a többiek nem. Biztos, hogy ha nem lennék itt, akkor a 45 fős szakon már csak fele annyian lennénk, mert mindenkinek én teszem a segge alá a lehetőségeket, meg segítek akinek lehet. Szóval én így lettem "menő", vagyis azzal vívtam ki a tiszteletet, hogy nélkülözhetetlenné váltam a társaim számára, még ha utálnak is sok mindenért. Nem szerethet mindenki.
hát nem igazán voltam népszerű , mivel csendes,stréber voltam. voltak barátaim, de inkább "lelkiszemetésnek". gimnáziumban(9. osztály) igen népszerű vagyok, sok új osztálytársam van de mindegyik osztályban van néhány ismerősöm. Sok fiú barátom van,akik egyszerű barátként kezelnek, együtt hülyéskedünk,stb (nincs tapizás). Igen változtam. Magabiztosabb lettem, s amit gondolok nyíltan kimondom és kissé lázadónak tűnők(a tanulmányi eredményem nagyon jó, mivel 4.-ik tanuló voltam). :) és úgy értem az emberek elmondásából, hogy szeretnek :) remélem tudtam valamivel segíteni :)
és egy tipp: légy mindig önmagad! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!