Ilyenkor mit csináljak? Kérlek olvassátok végig, nagyon szükségem van segítségre

Igazából nagyon szükségem lenne egy megoldásra, hog hosszútávon mit tegyek. Hosszú lesz, de nagyon kellene a segítség.

16 éves vagyok. Szüleim elváltak, de egy házban élnek. Anyum depressziós. Ezekre az antidepresszánsokra olyan 8.-os korom körül elkezdett bort inni. Utána abbahagyta. NAgyon jó volt a viszonyunk, sokmindent megbeszéltünk, segítettem neki intézni az ügyeit (telefon, feladtam a leveleket, stb). Utána tavaly megint elkezdett inni, titkolta előlem, én meg kérleltem, hogy hagyja abba. Apum előtt "titkolni" kellett. Aztán egyszer arra értem haza, hogy kihányta az egészet. Azóta leszokott, de én ott elkedztem bőgni. Teljesen fordult velem minden. Ezelőtt is vesztettem a pozitív hozzáállásomból, de ekkor nagyon magamba zuhantam. Már minden rendben, nem iszik, de nem tudok neki semmit elmondani, pedig Ő nyílt rá. Nem mertem kimenni egyedül az utcára. Most ott tartok, hogy nem merek egyedül vonatozni, se buszozni, se boltba vásárolni, pedig TIZENHAT éves vagyok. Ha melltartót kell vennem, akkor is a sírás folytogat. Apa az aki eltart minket, így ha kell valami vele kell beszélnem. Vele kell melltartót meg ilyeneket vennem, mert egyedül nem merek(az orvos azt mondta(pszichológus), hogy nem fogadom el a szexualitásom). SOkszor úgy érzem, kellene magam mellé egy biztos pont. Minkettő szülőm nagyon szeret, de hiába van még sok barátom, egyedül érzem magam. Vagdostam is figyelemfelhívásból a karom, pedig van barátom, és sok sok ember, akik szeretnek.

Ha szomorú vagyok már nincs kedvem elmondani a barátaimnak, de mégis....Annyira egyedül érzem magam, és mégsem. Fel kellene nőnöm, mert sok problémám lesz még az életben, és a bevásárlást, stb, elkellene tudnom intézni. Hogyan tudnék talpra állni, és felnőni, hogy megtudjak bírkózni az élettel?