Mit tehetnék, hogy anya észrevegye, hogy létezem?
15 éves lány vagyok.Van egy 18 éves bátyám,egy 9 és egy 1,5 éves öcsém.
Anya mióta megszületett a nagyobbik öcsém,magasról tesz rám és a bátyámra.Ő az abszolút-kiskedvenc.Ha valamit kérek tőle,pl rakja el a cipőjét maga után,hisztizik,hogy ő nem szeretné,anya meg mondja,hogy hagyjam békén a kicsit,és rakjam el utána,pedig lassan 10 évesen szerintem képes lenne rá.Na de nem is ez a lényeg.
Anya se reggel,amikor elmegyek itthonról és köszönök se köszön vissza,se délután,amikor ő megjön a munkából..Fél éve dolgozik újra amúgy,pici öcsém bölcsis.
Végig kitűnő voltam az általánosban,5.osztály óta szerintem egyszer se hallottam hogy ügyes vagy..Most egy elég erős gimiben tanulok,4,6 lett az átlagom úgy,hogy minden nap 1,5 órás edzéseim vannak,heti egyszer zenesuli,és sokat kell vigyáznom a kisebbik öcsémre is,mert ő magasról tesz rá,amikor hazajön,vagy átmegy szomszédolni,tenni az agyát,vagy a nagyobbik öcsémmel foglalkozni,már a pici sem érdekli.:/ Na szóval,most amikor megmutattam neki a félévimet,annyit mondott hogy én azt hittem,4,7 lesz az átlagod,és hogy föciből miért nem bírtál ötös lenni,az nagyon könnyű.Ő egy közepes szakközépiskolában végzett,szinte az összes érettségije kettes lett...Folyton piszkál,hogy nagy a fenekem,már szinte alig eszek,utálok itthon lenni,mert csak üvöltözik,hogy takarítsak,ő nem bírja egyedül a háztartást,én segítek szívesen,főleg hétvégén,de valamikor tanulnom is kell.
Soha nem mondja,hogy szeretlek,még a szülinapomon se puszil meg,soha nem kérdezi meg hogy hogy vagy,fogalma sincs,hogy milyen jegyeim vannak a suliban,fogalma sincs,hogy hogyan érzem magam az új suliban,nem kérdezte meg...
Apa nagyon normális,okos egy férfi,ha ő,mama és a barátaim nem lennének én már öngyilkos lettem volna,nem bírom elviselni az anyámat.Te hülyelány,te senki se vagy,mindenkinek jobb lenne ha elköltöznél itthonról-hallom minden nap.
Mindenkinek teszi az agyát,társaságban tökre nem így viselkedik,ott olyan mint egy mintaanya...Nem is nagyon főz,amikor itthon van se,ha mi,bátyám,apa és bátyám barátnője nem takarítanánk,disznóól lenne a házból.
Nem bírom elviselni,el szeretnék innen költözni,de nem lehet.:( Annyira szeretném boldognak látni,néha egyszer mosolyogni,mert sajnos,azt sem szokott!Soha!Soha nem nevet velünk.Amikor nincs itthon,olyan jó,mindenki felszabadult,de ahogy megjön..
szóval szeretnék a kedvében járni,és mindent meg is teszek,de a jövőmet is alapoznom kell.
Mit tehetnék?Napi szinten sírok,sok betegségem is van,ami szerintem biztosan a sok stresszre vezethető vissza,de nem enged el orvoshoz,mert szerinte csak kényeskedek.Tavaly télen már nagyon durván köhögtem,apa 2 hetes üzleti úton volt,nem engedett el anya orvoshoz,egyik nap suli után elmentem,miután már a tanárok is szóltak hogy nagyon beteg vagy,tüdőgyulladásom volt.Kiírt az orvos 2 hétre,de anya nem engedte hogy addig itthon maradjak,mennem kellett egy hét után suliba,vissza is betegedtem,azóta is sokszor fáj a tüdőm.
Nem bírom..
válasza:Én is úgy éreztem, hogy kamasz éveim alatt nem figyeltek rám oda eléggé a szüleim. Eljátszotta anyukám a bizalmamat és apukám egy olyan ember volt aki inkább ,,végrahajtóként" játszótt szerepet a nevelésünkben mintsem lelki beszélgetéseket vagy bármilyeneket kezdeményezett volna velünk. 14 évesen kiszámoltam hány nap van hátra a 18 éves születésnapomig és a falamon kiragasztott számláló táblácskákkal számoltam minden nap. Egyszer megkérdezték, hogy mi az. Elmondtam. Kérdezték, hogy az miért lesz más mint a többi? Én meg: akkor költözök el. Természetesen kinevettek és ugyan úgy magasról tettek rám. Én születésnapi tortámon a gyertyáimat egy nagy bőrönd kíséretében fújtam el. előtte néhány hónapig diákmunkát vállaltam az albérlet kifizetéséhez amiről nem is tudtak. Elköltöztem. Ők cinikusan azt mondták majd úgyis sírva fogom magamat visszakönyörögni... Ahogyan telt az idő havonta 1x hazalátogattam. Közben dolgoztam és suliztam. Azalatt a néhány alkalom alatt elég jó ,,művigyor" szintet értünk el. Felületes dolgokról elbeszélgettünk. Mintha mindig is mintacsalád lettünk volna. Mst van egy gyönyörű kislányom akivel járok a szüleimhez unokázni. Szeretik és én nem tiltanám el tőlük sose. De nem hagyom hogy nevelésébe beleszólhassanak. A mi viszonyunk ugyan olyan bizalmatlan maradt. Ennek ellenére mikor találkozunk mosolyogva beszélgetünk a semmiről:D
Én ennek a viszonynak is nagyon örülök. Megvan a saját családom. Soha nem tudnék ártani a lányomnak.Belehalnék ha valamit nem tudnék róla. köszönni??? Nap mint nap összefalom a kis pofiját és hasiját és én igen is akkor is meg fogom puszilni a lányomat minden reggel ha kamaszként ő taszít majd el már... Nem tudom felfogni, hogy egy anyából hogyan halhat ki az anyai érzés. Igaz mi nem is fogtunk ,,tömeggyártásba", de mikor megszületett megesküdtem arra, hogy mindig időm lesz rá.
Ha menthetetlen a kapcsolatotok te nem fogsz tudni javítani rajta. örülhetne az anyukád, hogy ennyire kitartó gyermeke van. HA felnősz akkor fogják majd ,,nyalni a s*ged" mikor gyereked lesz. Én nagyon éreztem ezt. Ugyan is én egy őrületes veszekedés után kamaszként kijelentettem, hogy ha gyerekem lesz nem engedem majd a közelükbe. Láthatóan féltek attól, hogy elkövetkezik a megtorlás amikor férjemmel bejelentettük a kisbabánk jövetelét.
Anyukád is meg fogja bánni. Apukám már külön költözésem után 2 évvel egyik alkalommal mikor találkoztunk könnyekkel küszködve ismerte el, hogy mennyi mindent elrontott...
Az pedig hogy neked kéne bármit is kezdeményezned...te vagy a gyerek. Nem te vállaltad őket hanem ők téged! Ha te bármit ,,elrontottál" ezen a kapcsolaton az az ő hibájuk, mert ők neveltek.
Sajnálom, hogy ennyire szíveden viseled anyukád magatartását. Én dühből és makacsságból elfordultam tőlük.
16 évesen nem szabad stresszelned. A saját érdeked lenne hogy vállat vonj anyukádnak. 16 évesen nincs joga tönkretenni az idegeidet. Ha ő egy pszihopata az ő lelkét mérgezze, de a tiédet nem szabadna. Én nem véletlenül éreztem úgy minden szerelmi kapcsollatomnál azt a hatalmas végtelen szeretetet... Hiányzott az, hogy valaki feltétel nélkül szeressen. Úgy ahogyan csak egy anya-gyermeke tud. Ezt pedig most kaptam meg a kislányom révén.
Szia!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy.
Nekem anyukám rendes, apukám ilyen egy kicsit...
Én azt javaslom, bár tudom, hogy ez nagyon nehéz, de próbálj meg nagyon nagy szeretettel közeledni felé: minél bunkóbb veled, te legyél vele annál kedvesebb. Ha hazamész az iskolából és anyud már otthon van, menj oda, öleld meg és kérdezd meg, milyen napja volt. Hétvégén, ha előbb kelsz fel, kérdezd meg, hogy ne csinálj-e neki kávét/teát.
Így anyud érezni fogja, hogy te mekkora szeretettel állsz hozzá, még akkor is, ha tudja, hogy ő gyakran ideges veled, és megfog próbálni változtatni. Bár nehéz, de szerintem egy próbát megér! :) Hajrá! :)
18/L
válasza:Miattatok nem szeretne válni????
Hát pont miattatok váljon el apa!
ellesztek vele, ha szerényebben is. Anya meg arra a fél napra meg fogja emberelni magát, míg látogatjátok, Ilyen nagy gyerekeket már megkérdez a bíró, hoyg hol lakna, és lehet kérni pszichológusi véleményt is.
De négy kisgyerek? Minek lett a kicsi ha ilyen rosszul éltek?
Másik lehetőség: anyát valahogy pszichológushoz juttatni. Akár apa elmeg y vele mintha párterápiára járna. Vag y elmegy veled és megbeszélitek a nevelési tanácsadóval, hoyg családterápia kell nektek "miattad" Így el lehet vinni anyukádat. Biztos jót tenne neki. Az is lehet h depressziós vagy valami más , - gyógyszerrel is kezelhető - baja van. Egy vizsgálatot megérne.
Mondd meg apukádnak, hoyg nem áldozhatja fel négyőtök gyerekkorát, és a saját életét tehetetlenségből. Tennie kell valamit - miattatok.Ez hatni fog!
Utolsó:Nem élünk rosszul szerencsére,csak vissza kellett mennie dolgozni,mert egy évnél tovább nem tartják fenn neki a helyét.
00:55-ös
Nos,akkor nagyon hasonló helyzetben vagyok mint te voltál,én is számolom a napokat az érettségiig,és pont pár napja írtam le a naplómban,hogyha anya ilyen marad,el fogom tiltani a gyerekeimtől.
Nem szeretném hagyni,hogy teljesen idegbeteggé váljak,de jó úton haladok felé,sajnos.Próbálom figyelmen kívül hagyni a hülyeségeit,röhögni rajta,de nem megy!
Apa milliószor beszélt már vele,hogy egy anya nem ilyen,de anya ilyenkor kocsiba ül,és elmegy.Mindig elmenekül a problémák elől.
Régebben vert is amúgy minket,de ezt abbahagyta,miután mama azt mondta hogy jelenti a gyámügyeseknek.:/
Amennyit csak tudok,nem vagyok itthon,hétvégén szinte mindig mamáéknál vagyok,de ők egyórányira laknak,így hétközben muszáj itthon lennem,tanulni,hallgatni őt..
Elég erős megfelelési-kényszerem alakult ki,mindenkinek meg szeretnék felelni,mindent magamra veszek,és egyszerűen nem vagyok önmagam,annyira lerombolja minden nap az önbizalmamat.
Reggel amikor kimegyek a szobámból,köszönök hogy jó reggelt anya,ő meg mi az a ragya megint a pofádon,egyre nagyobb a segged.
baromi önbizalomnövelő
köszi mindenkinek a válaszokat!:)
válasza:Most komolyan ilyet mond anyukád neked? Hogy mi az a ragya a pofádon milyen nagy a segged"?
Ez esetben teljesen mást kel tenned.
Reggel kimész csinálsz magadnak/kapsz reggelit megeszed elmész fölöltözöl vagy ahogy szoktál.
Elindulsz az iskolába. Hazajössz. Nem szólsz anyukádhoz. Semmi fele képen. Ne szólj hozzá 3 napig. Ha nem érdekli mond meg neki hogy alig várod hogy 18 éves legyél. Megkérdi miért? azért mert akkor elfogok tőled menni nem birom hogy utálsz.
És erre mit fog reagálni?
Azt meglátjuk amiután megcsináltad a beszámolómat. =$
Sok szerencsét.
válasza:Ez pont olyan történet, mintha az én unokatesóimról olvasnám. Ott idővel megszűnt a kis kedvenc státusz is.
Mindenkit utál az anyuka. Keresztapám azért nem vált el, mert a magyar törvényhozásban nagyobb számban ítélik az anyának a gyereket, mint az apának.
Az évek során kialakult, hogy épp csak levegőnek nézik az anyukát, és a 2 gyerek meg az apuka alkot egy családot. Nem beszélnek meg vele semmit, ha lehet nem is szólnak hozzá.
válasza:tudom milyen erzes, az en anyam egesz eletemben vert (osszekotozott, es ugy), megmérgezte a kutyám, mindig mondta, hogy sajnalja, hogy nem fojtott meg a gyerekagyba, meg ilyenek..
most 32 eves vagyok, van egy tunderi kisfiam (most varom a masodik babank), elkovettem azt a hibat, hogy ismét kozel engedtem (megis csak az anyam, oreg, stb), es a fiamnak olyanokat mondott, hogy k*5rva vagyok, karomkodik elotte, stb.. (hethonapos veszelyeztett terhes nonek..)
en bevallom elmentem pszihologushoz, ciki, vagy nem, mert nekem ez komoly problema (jo lett volna, ha a gyerekemnek van nagymamaja), szoval ott mondta a pszihologus, hogy nem valtoznak meg az emberek, sajnalja, es persze segitett tultenni magam rajta.
szoval hiaba beszelsz anyukaddal, nem fog megvaltozni, o egy furcsa "szemuvegen" at latja a vilagot, ami nem normalis. annyit tegyel, amire ugy erzed, meg megteheted, még megéri, de tobbet nem.
ptobald tultenni magad rajta, és nem felvenni, amiket mond, es ne zavartasd magad. orulj, hogy van egy szuper apukad (nekem nem volt), es ha mást nem, testvéreket adott, a kiskedvencen kivul a kisbaba, meg a 18 eves batyad, rajuk koncentralj.
tudom,hogy nagyon jo lenne, ha jo lenne vele, szamtalan atsirt ejszakam volt, de mindenhez két ember kell, te sajnos egyedul nem vagy eleg.
sajnalom, hogy ezt kellett irnom, de ne azt nezd mid nincs, azt nezd, amid van.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!