Veletek is volt már ilyen?

14L vagyok, általános iskolába járok (8.o.) az egész suliba járnak kb. 300-350 -en. Van három lány, egy 5. és két 7. osztályos, akiket nagyon különlegesnek tartok. Ezt úgy elmondanám nekik, de annyira nem vagyok velük jóban. Egyikpjükkel beszélőviszonyban (elcseverészősdinek hívom ezt a kapcsolatot) vagyok, a másik kettővel pedig csak köszönőviszonyban. Úgy érzem, ha bennük is meglenne a kellő nyitottság (nincs nagyon mert idősebb vagyok náluk és a mi sulinkban nem szokás hogy az idősebb a fiatalabbal barátkozik, szerintem ez hülyeség, a legjobb barátnőm tavaly a sulimba járt, már elballagott, csak ez eg yilyn bevett szokás hogy nincsenek ilyen kapcsolatok) akkor jóban lennék velük. Amikor elmennek mellettem a folyosón akkor bámulom őket, megihletnek, köszönök nekik, barátságos vagyok velük, részemről megvan a nyitottság. Úgy gondoltam, hogy ballagáskor megmondom nekik de nem tudom hogy, mármint az elég hülyén hangzana hogy "különleges vagy!" szóval ez max úgy sikerülne, hogyha összebarátkoznék velük és beszélgetés közben elmondanám a véleményemet róluk, ha kapcsoldóik a témához. Meg ha csak nemcsak annyit mondanék hogy különlegese hanem megindokolnám, vagy utalnék rá akkor is, nem beszélgetek velük annyit, stb. Vagy levélben leírnám nekik (kézzel írottban) de nem tudom hogy reagálnának rá, ha a helyzetükben lennék akkor én jól fogadnám a szituációt, benne lennék a levelezésben stb de nem tudom lehet hogy ők megijednének tőlem, azt hinnék akarok tőlük valamit.. Csak annyira csodálom őket, olyan különlegesek, és látom ahogy suhannak a folyosón...megihletnek, stb. Ők az én múzsáim!

14L