Szülők! Hány évesen fogod megengedni/engedted meg a gyerekednek hogy barátja/barátnője legyen?

Tudom, hogy a szülőkhöz intézted a kérdésed, de én is szeretnék tanácsot adni, ha nem baj, bár n még nem vagyok anyuka :)

SZóval nekem 12 évesen lett az első barátom. 4,5 évet voltunk együtt. Szerintem nem érdemes tiltani, kiakadni, mert akkor vagy nem lesz őszinte, vagy titokba fog mindent csinálni. Nekem egy kritériumom lenne, méghozzá az, hogy mindig nyíltan, és őszintén beszéljen Veled. Ha pedig bejelenti, hogy van barátja, igyekezz minél előbb megismerni az illetőt, és ha rossz társaságnak ítéled, ( pl.: bunkó, vagy vmilyen káros szenvedélye lenne , rossz társaságban stb), abban az esetben leülnék a gyerekkel, és akkor mondanám azt, hogy na ő nem.

Próbálj nyitottan, reálisan fordulni a gyerek felé, hogy ő is úgy viszonyuljon hozzád. Aminek meg kell történnie, annak ugyis meg kell, nem fogsz tudni tenni ellene semmit. Persze Te ismered a gyereket, szóval neked kell érezni, hogy mihez mennyire érett.

Nekem elég jó, bizalmas kapcsolatom volt anyámmal. Tudta, hogy megvan a magamhoz való eszem, így nem akadt ki túlzottan, amikor 14 évesen komolyabban járni kezdtem egy fiúval (addig andalgás-mozi,stb -csókolózásnál nem mentem messzebb). Végül őt dobtam, mert nagyon csak a szexre hajtott volna. Aztán több pasim is volt, de egyik sem mozgatta meg különösebben az érzelmeimet, csak próbálgattam a szárnyaimat :-)végül 15 évesen vesztettem el a szüzességemet életem első szerelmével, 8 hónap együtt-lángolás után (előtte már többször aludtunk együtt is, pár hét járás után. Ez már kevésbé tetszett anyámnak, de nem hagytam irányítani magaamt). Nem sokkal később viszont megismertem életem párját, akivel azóta is együtt vagyunk és született 2 gyönyörű csodababánk. :-)

30/L

De laza néhány anyuka. Az enyém már akkor kiakadt, amikor 20 éves koromban egy sráccal koncertre mentem, másnap meg meghívott magához palacsintázni, hogy bemutasson a barátainak...

A mostani párommal amikor összejöttem, az se tetszett neki annyira, de épp akkor lett (apu halála után 5 évvel) párkapcsolata és nem velem volt elfoglalva. Utólag esett le neki, hogy 2 hét után nála aludtam.

Húgommal és öcsémmel lazább volt azért, bár az éjszakai kimaradozások, bulizások elég későn jöhettek már szóba.

Elég ciki, de 20 éves koromig azért járkáltam el nagyon keveset bulizni, mert nem mertem engedélyt kérni rá. A szalagavatómon sem maradhattam végig, hazarángatott, pedig minden osztálytársam kérte, hogy hadd menjek velük bulizni. Most már mehetek, ahova akarok (bár előtte jól kifaggat), de azt mindig sajnálni fogom, hogy kimaradt a pasizós bulizós kamaszkor az életemből. Sokszor nem is tudok buliban olyan felszabadult lenni, mintha nem lenne benne rutinom.

Ha nekem lesz gyerekem, biztosan szabadabbra engedem, mint ahogy egem fogtak, bár tudom, hogy ez még laza volt ahhoz képest, ahogy nagymamám fogta anyunak a gyeplőt. Le se sz@rta, csak beszabályozta, minket ezért sem engedett el szerintem sokáig. De nem bírnám elviselni, ha a gyerekemnek lelkiismeret furdalása lenne, amiért szórakozni szeretne, vagy a másik nemmel ismerkedni, persze egészséges határokon belül.

május óta van barátom,ez az első 'komoly' kapcsolatom.a szüleim elfogadják,nem szólnak bele,sőt örülnek,hogy ilyen barátom van(: megbízható,hűséges,aranyos,kedves,helyes,és nem cigizik,alkoholizál,stb. anyukám amúgy is ismerte,ezért fogadja el szerintem:) fel szokott jönni hozzánk,sütit csináltunk többször is,filmeztünk,stb. senkit nem zavar,már aludt is nálunk,de nem volt szex,meg én még egyenlőre nem is akarom,mert fiatal vagyok.

14,5(L)