Kamaszok. Ti nem féltek?

Én is még gyerek akarnék lenni, visszamenni az időben, nem érdekelne már mennyit kéne tanulni csak maradhatnék gyerek :( Idén végzek szóval jövő májusban hivatalosan is végeztem végleg a sulival :( ( ha meg nem bukok, de ennek az esélye nem nagy)

Egy naaagy 18/F 13adik osztályos XD ( Amúgy nincs mitől félned középiskolában. Általában a nagyoknak már valamennyire benőtt a feje lágya és kinőttek ebből a piszkálósdiból :D)

Szia, én 19 éves vagyok, de értem a problémád, és nem vagyok életképtelen, de elárulom: ezek nekem is olykor-olykor megfordulnak a fejemben. Most megyek egyetemre, és hát igen, ezzel tényleg elkezdődik a "felnőtt" korszakom... eddig elvoltam a gimiben, ott adott volt egy halmaz, a fiataloké, az egyetem meg már megint egy másik kor... Nem könnyű.

Elhiszem, hogy félsz, de nem kell. :) Jó, ha anyukáddal jóban vagy, és nem kell beolvadni a többiek közé, akik csak piáznak meg kis suttyók meg gyökerek.

És ne legyen lelkifurdalásod anyud miatt: hidd el, megérti, és neki is vannak barátai, eltölti az időt ő is. :) Minden rendben lesz. Nem mondom, hogy könnyebb lesz az életed, de pusztán az ismeretlentől félünk általában. :)

Fel a fejjel! Meglátod majd, hogy 18-19 évesnek lenni is izgis. :D

Én is félek a felnövéstől. :S Most vagyok 8.-os, eddig úgy tűnik, hogy az egész 8.-os tananyag minden tantárgyból r.hadt unalmas, tavaly még volt olyan ami érdekes is volt, ahh. Már előre félek, hogy mennyit kell majd még tanulnom, na meg attól, hogy még csak 8.-os vagyok, lesz még sokkal rosszabb is.

Aztán meg munkahelyet találni, dolgozni egy életen át, gyereket nevelni...:O

Anyukámmal kapcsolatban nem érzek ugyanígy, de puszilgatni, ölelgetni én is sokat szoktam, még aput is, és nyilvánosan is, nem érdekel mit gondolnak mások.

Szerintem nem beteges. :)

14/L

Igen, én is egyre inkább kezdek félni, bár inkább az elvárásoktól, dolgaim miatt aggódok, na meg az egyetem... Hát igen, rövid a gyerekkor.

Abban meg, hogy nem jársz bulizni, jó a kapcsolatod az édesanyáddal, hasonlítunk. Én speciel örülök, hogy olyan típus vagyok, aki nem az a tipikus "rebellis kamasz", ilyen életstílussal nem járhatunk olyan rosszul...

én meg pont hogy a nagyobbakkal jövök ki,anyával meg nem is beszélek meg szinte semmit :S

viszont amikor elmegyek itthonról,nekem is lelkiismeret furdalásom van hogy anya meg egyedül itthon marad ...

meg akkor is szokott ilyenem lenni amikor anya főz és kizavar a konyhából és nem engedi hogy segítsek ...

és olyan szar már látni hogy egyedül ott sürög-forog a konyhában én meg csak tvzek meg gépezek meg rajzolok egész nap ://

meg én attól is rettegek valamiért,hogy nemrég még csak elsős voltam,mostmeg 7.-es vagyok,és olyan gyorsan szalad az idő,nemsokára felnőtt leszek,egyedül kell eltartanom magam,a szüleim is meghalnak valamikor...:S

13l