Mit tegyek, hogy közvetlenebb legyek?

Én 23 éves lány vagyok és nekem is világéletemben ez volt a problémám, pontosabban én egy amolyan megfigyelő típus vagyok, vagyis új társaságban jobban szeretek csendesen szemlélődni és így kiszűrni, hogy nekem ki a szimpatikus és ki nem. Nekem ez mostanra sem sokat változott, de már nem is erőlködöm. Annyi a különbség, hogy amíg régen szinte meg sem tudtam szólalni, csak ha kérdeztek, akkor is volt, hogy hülyeségeket beszéltem, mára pl ha egy állásinterjúra megyek nagyon szépen ki tudom fejezni magam. Tehát, ha a helyzet megköveteli és tudom, hogy tétje van a dolognak, akkor össze tudom szedni magam, de a hétköznapokban továbbra sem vagyok egy nagydumás. Engem már azért nem zavar annyira a dolog, mert rájöttem, hogy elég intelligens vagyok és akiknek kell, azok tudják ezt, és az ő véleményük a fontos. Persze mindig zavarni fog kicsit, de szerintem az idő múlásával egyre kevésbé. Meg egyébként is előbb vagy utóbb az új társaságban is ki tudom szűrni, hogy kit tartok méltónak arra, hogy a bizalmamba fogadjam és onnantól már kicsit könnyebb a dolog. Szóval fel a fejjel és ne aggódj, ahogy idősödsz egyre kevésbé fog ez gondot okozni, de aki ilyen természetű, mint mi nem biztos, hogy végleg "kinőheti".

Ja egyébként a párom egy nagyon intelligens, jóképű és vicces fiú, aki igencsak népszerű volt mindig mindenhol, döglenek utána a nők, de mégis engem választott, mert többre értékelt, mint a nagyszájú lányokat, úgyhogy lehet nem is hátrány ez.;)

9:32 vagyok.

Még annyi eszembe jutott, hogy egyszer még a gimiben volt egy olyan óra, ahol körbe ültünk és beszélgetni kellett volna, de persze csak a nagyszájúak dumáltak mi pedig csendben figyeltük az eseményeket. Egyszer csak felcsattant az egyik nagyszájú lány, hogy nem igaz, hogy mi nem tudunk megszólalni, mert nem hiszi el, hogy nincs véleményünk és nem bírjuk kinyitni a szánkat. Erre a tanár azt mondta neki, hogy bármennyire hihetetlen, de aki csendesebb típus, annak pont olyan nehéz megszólalnia, mint az ő fajtájának csendben maradnia. Na ezzel nem tudott mit kezdeni a csaj és rögtön elhallgatott.:) Vicces volt és mai napig sokszor eszembe jut.

Másik sztori szintén gimiben történt. Engem mindig nagyon szerettek a tanárok és az osztályfőnökömmel is nagyon jó kapcsolatban voltam, szinte a 2. anyukám volt, sokmindent megbeszéltem vele, mikor kettesben voltunk. Neki egyszer panaszkodtam, hogy olyan rossz ez nekem, hogy ennyire nem tudok érvényesülni, pedig mindig vannak ötleteim és véleményem, de egyszerűen nem tudom érvényesíteni ezeket. Na ő azt mondta, hogy ő is pontosan ilyen volt (nehezen hittem el, mert nagyon erélyes nő volt), de amikor megszületett a gyereke, akkor minden megváltozott, mert az ő érdekeit képviselte, ami sokkal fontosabb volt, mint mikor csak magáért felelt. Na erről még nem tudok nyilatkozni, hogy valóban így van-e, de bízok benne, mert mindig okosakat mondott az osztályfőnököm.:)