Rossz dolog hogy ennyire önálló? Elrontottam volna?

Van egy gyönyörű 15 éves kamasz lányom. Amikor ő 3 éves volt akkor váltunk el az exférjemmel. Utána rengeteget kellett dolgoznom mert eléggé pénz híján voltunk és az exférjem sem adott túl sok gyerektartást. Ilyenkor az anyukám vigyázott a lányomra. Aztán amikor 8 éves volt akkor anyukám elhunyt. Onnantól kezdve amikor dolgoztam egyedül volt otthon. Néha - néha ránézett a szomszéd néni vagy az apukája hogy jól van e, mit csinál.

2 éve újra férjhez mentem. Akkor megbeszéltem a férjemmel hogy keresek magamnak egy új munkát kevesebb órabérrel. Így sokkal több időt tölthettem a lányommal. De sajnos mostanában rá kellett döbbennem hogy a kincsem már szinte teljesen önálló lett. Saját pénzéből megy kozmetikushoz, nem is szól hogy mikor csak felhívja és kér egy időpontot. Ugyan ez van a fodrásszal és a manikűrössel is. A ruháit is a saját pénzéből veszi. Soha nem kéri ki a véleményem semmiről. Néha csak úgy gondol egyet és elkezd sütit sütni teljesen egyedül. Semmibe nem szokott magától belevonni. Ha odamegyek hozzá segíteni vagy csak egyszerűen beszélgetni akkor nem küld el sőt nagyon is sok mindent elmond de magától soha semmit. Pl. már 2 éve van neki barátja de nem is említette amíg nem kérdeztem rá hogy nem e tetszik neki valaki. Ezek a dolgok engem nagyon bántanak mert úgy érzem nem nagyon akar magától bevonni az életébe. Tudom hogy ez az én hibám mert amikor kicsi volt keveset voltam vele de ez engem nagyon bánt. Viszont nem szeretném rákényszeríteni arra hogy avasson be mindenbe magától hisz már annak is örülnöm kéne hogy elmondja ha rákérdezek valamire. Szerintetek mit tudnék kezdeni ezzel a helyzettel? Történt már valakivel ilyesmi?