Rossz dolog hogy ennyire önálló? Elrontottam volna?

Mintha engem írtál volna le. Anyámat is bántotta a dolog annak idején, soha nem is heverte ki a kapcsolatunk.

Csúnyán hangzik, de kimaradtál az életéből és oda nehéz lesz visszakapaszkodni, főleg ilyen tinikorba.

Csak 1 tanács: ne akarj hirtelen visszakerülni az élete körforgásába, mert azzal egy életre el lehet szúrni a dolgot

Szia

Elsősorban.Az nagyon is jó dolog, hogy a lányod önálló!!Jó, mert könnyebben meg áll a lábán.

Értem a problémádat, igaz csak 23 vagyok és még 14 és fél év kell, hogy a lányom annyi legyen mint a tied.Mivel ennyire érett leülhetnél vele, megbeszélni a dolgot, elmondani az érzéseidet, és azt, hogy mennyire fontos neked ő!

Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy mivel nem voltál vele annyit ezért hibáztat, és ha bele gondolsz, akkor teljesen jogosan.Hiába dolgoztál, a kicsi lányokat a pénz nem érdekli!

Megbeszélhetnétek, hogy közösen mennyetek fodrászhoz, meg ilyenek.Egy szülő gyerek kapcsolatot is építeni kell!

Ahogy írtad, nem elutasító veled, így bátran próbálkozhatsz! :)

Hát elárulom, nálunk hasonló volt a helyzet, anyukám elvált és míg dolgozott régebben sokat voltam egyedül (vagy kisebb koromban a babysitterrel), és én is elég önálló voltam már fiatalabb koromban is, magamtól csináltam mindent, bár én így állandó zsebpénzt nem mindig kaptam régebben csak ha kellett valamire akkor mindig, szóval az ilyesmi dolgaimról tudott anyukám, meg sokszor együtt mentünk, mert egyedül nem szeretem pl. fodrászhoz járni, de itt sem az volt a lényeg igazából hogy anyámmal mentem, hanem csak hogy valaki legyen ott még... Lehet ez nem nyugtat meg egyáltalán, de csak az igazat írom, én speciel utálom mikor anyám folyton kérdezget, hogy mit csinálok, hol vagyok, vagy ha komolyabb témákról akar velem beszélgetni (pl. suli, jövőm, ilyenek), egyszerűen mert nem szeretek ilyenekről beszélgetni, hanem inkább csak csinálnám, aztán maximum ha segítség kell akkor kérdezek. Sőt, anyukám sokszor mondja, hogy szerinte úgy kezelem őt mint valami szolgát, mert időt nem töltök vele, csak ha kell valami akkor "ugráltatom". Nem tudom, nekem nem így tűnik, főleg mivel nem is nagyon értem meg mi a rossz neki, mivel én sem igénylek tőle semmi olyat hogy együtt töltött idő, beszélgetések meg ilyenek (de mástól se). Röviden, anyukám semmivel sem jelent számomra többet, mint bárki más a világon, ezért is nem érzem úgy hogy sokkal több köze lenne hozzám, mint akárki másnak. Pedig sosem tett semmi rosszat, nem vagyunk haragban, nem szoktunk veszekedni, stb. Nem tudom emiatt van-e hogy kevés időt töltött velünk egyébként, azt mondta én már kicsiként is (ilyen 3-4 évesen...) önállóbb voltam. Van egy húgom is (16) de ő meg egyáltalán nem ilyen mint én, szóval...

Csak azért írtam, hogy lehet a lányod is így érez, ez esetben azt tudom javasolni, hogy próbáld kicsit kevesebbet "zaklatni", mert nálam már ott tart a dolog, hogy úgy gondolom ha elköltöztem innen végleg és a saját lábamra állok, nem fogom tartani a kapcsolatot a szüleimmel, mert annyira meguntam és dühít hogy folyton kérdezősködnek minden hülyeségről (bár nem szoktam kimutatni), de egyáltalán nem BIZTOS hogy emiatt alakult így, úgyhogy természetesen lehet hogy más az oka nálatok. 20N

15évesen honnan van saját pénze???Ö kapja meg a családit,vagy valami más???

Az,hogy önnálló jó..Az már a rosszabb,hogy nem von be az életébe.....

előttem nagyon sok jó tanácsot leírtak már, én azt mondom, h legyél Rá nagyon büszke! :)

stramm gyerek :)

A múltat már nem változtathatod meg,viszont tök jó dolog,hogy sütit süt.Kevés ilyen rendes lány van és ráadásul 2 éve van barátja?:) mondjuk az utóbbit nem annyira támogatom,bár nem is ellenzem,míg nincs nemi érintkezés.

15/L

Biztos rosszul esik,hogy semmit nem mond el,de örülj annak,hogy ha kérdezed,őszinte. :) Szerintem minden kamasz elzárkózik valamennyire,én se sok mindent mondok el itthon.

Az meg nagyin is jó,hogy önálló,ismerek olyat,aki 19 évesen se mer telefonálni idegeneknek,ez a másik véglet.