Normális, hogy 16 évesen valaki ennyire engedelmes?

Általában az ilyen málnafaszúnak (már bocs) nevelt gyerekek felnőttnek sem lesznek valami jók. Lehet, hogy teljesít majd mint az állat, de az emberi kapcsolatai nem lesznek rendben szerintem. Azzal, hogy a szüleim az istenek, az van amit ők mondanak és el sem tudom képzelni, hogy más is jó az gáz, az is lehet, hogy eltudja/ná, csak nem meri. Itt nem arról van szó, hogy a kérdező azt akarja, hogy dugjon össze-vissza a barátnője, meg köpdösse le a szüleit, hanem arról, hogy viselkedjen úgy, mint egy önálló ember, nem egyszerűen a szülei kiterjesztése minden önálló gondolat és érzelem nélkül.

Kérdező én ajánlanám neked Thomas Gordon P.E.T. című könyvét, nagyon érdekes. :)) Én sokat tanultam belőle a szülő-gyerek kapcsolatokról, tisztábban láttam azt is, hogy engem hogyan neveltek, miért vagyok olyan amilyen, vagy miért olyan az unokatestvérem amilyen. 5 éve van meg és rendszeresen forgatom. És az egyéb emberi kapcsolataimban is segít eligazodni.

Persze, a megtudott információkat nem kell rátukmálni a barátnődre, csak akkor fog változni, ha lesz rá igénye magától, amúgy meg még megsértődne, talán akkor még jobban, ha igaznak jogosnak érezné a kritikát.

Még jó könyvnek tartják Susan Forward Mérgező SZülők-jét is, bár annak akit érint a téma állítólag nem könnyű végig olvasni, de nagyon sokat segít. Én most fogom megvenni. :)

Csak ha esetleg érdekel a téma. :)

nyomasztó lehet ilyen családban élni

feltétlen engedelmességre nevelték, szegény olyan mint egy zombi. ugyanakkor retteg is a szüleitől, lásd 3-as

épp emiatt rühellem a bigott keresztényeket, ők ilyenek, ismerek ilyen családot

előttem íróknak:

nem, nem jobb. nem jobb ha valakiből engedelmes zombit csinálunk. persze kevesebb vele a baj, és emiatt roppant kényelmes. és inkább drogozzon, meg f*szt fogdosson, mint hogy agymosott zombi legyen, tele olyan sérülésekkel, amik ugyan kivülről nem látszanak, de felemésztik őt belülről. jó eséllyel nem lesz belőle normális felnőtt, vagy egy kegyetlen maximalista valaki lesz, aki másoknak fog rengeteg szenvedést okozni, hiszen meg lesz győződve arról, hogy az élet csak szenvedés, meg vissza is kell adnia a világnak mindazt, amit gyerekkorában kapott

Hát nem tudom. Sok ember itt azt gondolja, hogy csak a végletek vannak, hogy valaki vagy "több f*szt fog mint kilincset és drogozik", vagy "agyonmosott zombi" lesz.

Azért emberek, van átmenet!

De egyébként szerintem sokszor többet árt az, hogy valaki ilyen, mint a barátnőd, mintha esetleg rossz társaságba keveredik, megtapasztalja a drogokat stb.

Elmesélem a személyes történetemet.

Az eleje lényegtelen, a fontos belőle az, hogy a családom ugyan nagyon szerett, de nekem jóval több foglalkozásra és szeretetre lett volna szükségem, és még több megértésre, mint amennyit otthon kaphattam. Én világ életemben, kicsinek is már nagyon érdeklődő voltam, kíméletlenül rákérdeztem dolgokra, ha nem mondtak meg valamit, felfedeztem magamnak ilyen vagy olyan módszerekkel. És persze nagyon hamar kialakult mindenről véleményem, az emberi kapcsolatok terén is. Sokan koraérettnek mondtak, én nem láttam így (most sem látom), csupán nagyon érdeklődő voltam a "nagyvilág" iránt, ami még annyira talán egy kisebb gyereket nem érdekel.

Na most, amikor jött a kiskamasz korszakom (10-11 évesen), már nem bírtam, hogy nem kapok annyi megértést, törődést, szeretet mint kéne, és máshol kezdtem mindezt keresni. Először idősebb (2-3-4 évvel) fiúknál. Nem mondom, hogy komoly "kapcsolatok" voltak ezek, de némelyik komoly sebeket (is) okozott, de persze főként tapasztalatokat. Aztán szerelmes is lettem, megízleltem a testi gyönyöröket is (elég fiatalon, 14 évesen, bár ezt nem bántam meg a mai napig sem). Így hát engem is szídtak eleget, hogy több f*szt fogtam mint kilincset, ami nyilván nem volt igaz, hiszen addig csak egyetlen emberrel jutottam el odáig, és ő is a szerelmem volt (2 éves kapcsolat lett belőle). De ez ébresztett rá a szerelem lényegére, és terelt egy másik, az én értékeim szerint jobb útra. Onnantól kezdve tudtam, hogy hogyan kell "élnem" a férfiakkal, mi az, amit nem tehetek meg, és mi az, amit igen.

Emelett párhuzamosan rossz társaságba is kerültem. 12 évesen gyermekvédelmi eljárás is indult ellenem droghasználat miatt. Én nem vagyok rá büszke. Nem egyszer, és nem kétszer éltem különböző veszélyes-kevésbé veszélyes szerekkel.

De ma már ezt sem bánom. Ma már tudom, hogy mekkora teljesítmény volt az, amikor egyik napról a másikra azt tudtam mondani, hogy köszönöm, ebből nekem elég volt, és nem így akarom élni az életem. Ma már tudom, hogy valamire nem lehet azt mondani, hogy rossz vagy jó, és különben is, elég kicsi az átmenet. Ma már átlátom, hogy semmilyen végletekben nem jó élni, és amit a legjobban értékelek, hogy láttam mindennek mindkét oldalát.

Én azt hiszem, talán a tapasztalataim miatt is, de nem lett belőlem rossz ember. Talán jobb is, mint némelyik olyan ember, aki soha ne tapasztalt meg semmit. És most már, hogy megjártam több utat, biztos vagyok abban, hogy melyik az, amin járnom kell.

Tudom, hogy talán egy kicsit nem ide illő, és furcsa ez a történet, csak azért írtam le, hogy hátha lesz, aki tanul belőle.

Nekem van egy baárntőm aki szintén ilyen. Hazamegy este tizig tanul, reggel fél hatkor kel mert nekik a legmesszebbi iskola kellett. Hétvégén takarít főz mos vasal. Rákérdeztem az anyja ALSZIK amikor hazaér, szombaton is, az apja meg néha másik városban van mert ott van zöldségesboltjuk.

Már tiszta fáradt meg minden, kitünő (vagy majdnem), nem tudom meddig birja. Csak tudnám mit gondolnak ilyenkor ezek a szülők..^^"