Csak én vagyok ilyen nyomorult, hogy egy barátom sincs?

14 éves lány vagyok. Mindig is ilyen magányos farkas voltam, kisgyerek koromban állandóan a felnőttek között voltam, és nem "tanultam meg", hogyan kell barátkozni. Egész nyáron csak itthon ülök, mert nincs kivel elmennem sétálni, fagyizni, mászkálni, stb. Van 1-2 netes "barátom", de velük is csak alkalmanként beszélek, nyilván nincsenek otthon mindig, meg nem akarok rájuk akaszkodni. Suliban is csak egyetlen egy barátnőm van, suliba jól elvagyunk, de ennyi, az iskola falain kívül már nem állja meg a helyét a kapcsolatunk. Ja és, hogy még jobb legyen a történetem: a lányokkal nem is jövök ki jól, az a néhány netes ismerősöm is mind fiú. Kezdek itthon besavanyodni. Egyedül meg nem olyan bárhová is menni. Hülyének néznének, hogy mit mászkálok magamban.

14/L