Csak én vagyok ilyen nyomorult, hogy egy barátom sincs?
14 éves lány vagyok. Mindig is ilyen magányos farkas voltam, kisgyerek koromban állandóan a felnőttek között voltam, és nem "tanultam meg", hogyan kell barátkozni. Egész nyáron csak itthon ülök, mert nincs kivel elmennem sétálni, fagyizni, mászkálni, stb. Van 1-2 netes "barátom", de velük is csak alkalmanként beszélek, nyilván nincsenek otthon mindig, meg nem akarok rájuk akaszkodni. Suliban is csak egyetlen egy barátnőm van, suliba jól elvagyunk, de ennyi, az iskola falain kívül már nem állja meg a helyét a kapcsolatunk. Ja és, hogy még jobb legyen a történetem: a lányokkal nem is jövök ki jól, az a néhány netes ismerősöm is mind fiú. Kezdek itthon besavanyodni. Egyedül meg nem olyan bárhová is menni. Hülyének néznének, hogy mit mászkálok magamban.
14/L
Velem is ugyan ez van...
Én is fiúkkal jövök ki inkább. Sulis barátaim vannak (kb 3), de ennyi. Nyáron csak 1-el beszéltem közülük..
Az egész nyaram annyiból áll, hogy megyek 2-3x koncertre pár osztálytársammal, meg 1-2x inni.
"Ha nem mész egyedül sehová, nem fogsz új emberekkel ismerkedni, lehetőséget sem adsz magadnak , hogy kitörj."
Ha ilyen egyszerű lenne...
A barátok nem úgy jönnek,hogy kimegyek az utcára és akivel beszélgetek rögtön a barátom is lesz. -.-"
Amúgy én is így vagyok ezzel csak én 16 vagyok és fiú. :)
Mondjuk van néhány ember még a volt osztályból akivel szoktunk alkalmanként dumálni, de nem nevezhető barátnak.
Szerintem a legjobb ha ebbe beletörődsz, mást szerintem úgy se tudsz tenni... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!