Kamaszok, voltatok mar depressziosok?

Depressziós nem voltam, de fél évig jártam pszichológushoz. Hogy miért? Mert túlzottan meg akartam felelni az iskolában, és már egészségügyi problémák származtak belőle. Anyukám hiába kért, könyörgött, mondta, hogy nem kell ennyire megfelelni a tanároknak, nem kell ennyire izgulni egy-egy felelés vagy dolgozat előtt, egyszerűen nem tudtam megszűntetni ezt a problémát. Viszont amikor kihatott a szívműködésemre (nagyon gyorsan vert a szívem, sokszor szúrt), akkor anya elvitt orvoshoz (bár én hatalmas patáliát csaptam, hogy engem akkor sem fog elvinni, ha apró manók potyognak az égből, amit nagyon meg is bántam, hogy ilyen csúnyán viselkedtem), aki azt mondta, hogy ezt a túlzott megfelelni akarást vagy befejezem, vagy további, nagyobb tüneteim lesznek (gyomorgörcs, étvágytalanság stb.). Ettől nagyon megilyedtem, és akkor kerestünk egy pszichológust. Első alkalommal ültünk egymással szemben, és nem túl barátságosan megkérdezte: "Tudod, hogy miért vagy itt?" "Igen, mert anyukám elküldött önhöz." - válaszoltam mosolyogva. Ekkor mindketten nevetni keztünk, és feloldódtak a feszültségek kettőnk között. Elmeséltem neki a problémáimat (amit anyával is megosztok), hogy apám elhagyott bennünket és nem nagyon törődik velem, hogy anyukám élettársa (akit imádtam) meghalt, hogy az osztályban cikiznek, amiért idősebb fiúk tetszenek stb. Nagyon jó volt beszélgetni, és az utolsó alkalommal azt mondta anyának, hogy: "Bátran kijelenthetem, hogy teljesen egészséges a lánya!". Ekkor átöleltük egymást anyukámmal, és csak sírtunk. Hatalmas kő esett le a szívünkről, és nagyon megkönnyebbültünk a sírás után. Azóta kitűnően vagyok, nem akarok már görcsösen megfelelni, és igaz hogy nem lettem kitűnő (3 db négyesem lett), de imádtam iskolába járni, nem izgultam a felelések előtt, és azóta olyan jókat beszélgetünk anyukámmal, mint azelőtt! :-)

14/L

Depressziós talán nem,csak közel jártam hozzá sokszor,főleg mostanában is közel járok ahhoz.Az oka talán pitiánernek tűnik..,de még sem olyan pitiáner.Nem részletezném,de keresztanyám nagyon befolyásolja anyát a döntéseibe..

15/L

Hát én voltam már az de nem volt az a "mély" depresszió...

Apukám miatt,rákos volt ....2 hónnapot töltött korházban,kiültették neki a végbelét...ezért voltam...és engem semmi pszihológus nem tudott segíteni,sem az anyukám...csak a barátaim...azóta igaz barátként tekintek rájuk...kihúztak a sz@rból...

igen voltam, vagy valami hasonló. eléggé maximalista vagyok és hát kikészítettem magam eléggé az iskolai évek alatt. aztán már mindenen izgultam. most hogy leérettségiztem kicsit lazítok és legalább nem azon jár az agyam hogy mikor mit csináljak hogy mindennel végezzek. most hogy van időm elkezdtem jógázni, meditálni és már ki tudok kapcsolni. eleinte pedig növényi alapú nyugtatókat szedtem hogy tudjak aludni illetve teákat ittam. most már jobb (:

18/L