Lehet abból baj, ha kirakok egy " Ne zavarj! " táblát az ajtómra?

Én is egyedül voltam kamasz koromig, és a mai napig is úgy gondolok magara, mert így nőttem fel, ezt szoktam meg. Gondolom a kérdező is így van ezzel.

Meg amúgy is mi értelme lenne annak, ha ráakaszkodnának a gyerekek? Ha valaki nem gyerekpárti akkor, nem tud úgy foglalkozni velük ami a gyereknek is rossz. Én is ilyen voltam egyszer egy ovissal az öngyilkosságról kezdtünk beszélgetni :)

Pontosan tudom mit érzel. Én is utálom a gyerekeket, és azt még jobban ha gagyin viselkednek. Hozzánk is jön mindig apám testvére és hozza az egész családot. Nekem is felbassza az agyamat amikor már egy héten át reggel este itt vannak. Az gyerekek itt is rajtam lógnak, és nagyon fel tudnak húzni. Meg mindig játszani akarnak. De én megmondtam nekik, hogy vagy nézed hogy gépezek, vagy mehetsz ki a konyhába.

16F

Ismerős a szitu, bár az én esetemben egy ötéves unokatesóról van szó, de nem túlzok, ha azt mondom, nála idegesítőbb gyerekkel ritkán találkozik az ember. Egyetlen megoldás a bezárkózás, ennek érdekében beszélned kéne a (fél)tesódalmeg a szüleiddel. De ha ez nem jön össze, kipróbálhatod amit az utolsó mondott.:D

Kitartás!

Az én 20 és 18 éves nagylányaim az öccsükkel vannak ugyanígy. Valamennyit többé kevésbé szívesen foglalkoznak vele, de az egész napjukat, összes szabadidejüket nem akarják rááldozni, és szerintem ez így normális.

Beszéld meg a szüleiddel, és a féltestvéreddel, milyen programokat csináltok együtt, és hogy valamennyi "magánidőre" azon a héten is szükséged van. Aztán reggel egyezz meg a kicsikkel, mit fogtok aznap csinálni és mikor, és szabd feltételül, hogy addig viszont hagyjanak békén. Az ígéretedet persze be is kell tartanod. A fennmaradó időben akár moziba is elmehetsz a barátaiddal, hiszen a rokonok nem csak egy délutánt töltenek nálatok.