Miért hiszi apukám, hogy én is így k*rvulok?

Én azért kikérném az anyukád véleményét is erről a dologról. Sőt, a legjobb az lenne, ha leülnétek együtt (anyu, apu és te) beszélgetni. Mindenki elmondja, hogy mit gondol erről, elmondja az érveit és ellenérveit és meg kellene próbálni kompromisszumos megoldásokat kötni. A lényeg az lenne, hogy te is jól érezd magad, ne az legyen mindig az eszedben, hogy apukád milyen szigorúan fog, de a másik részről a szüleid is nyugodtak legyenek, hogy jó helyen vagy.

Nálunk ilyen kompromisszumos megoldás a telefon szokott lenni, bármi van, felhívom a szüleimet, vagy ha érdeklődni akarnak, ők hívnak fel engem. Én pedig megigértem nekik, hogy felveszem a telefont, ha hívnak (ugyanis van néhány ismerősöm, aki nem veszi fel a telefont ha a haverokkal van és a szülő hívja). Természetesen elmondtam a szüleimnek, hogy tekintsenek el azoktól az esetektől, ha pl. moziba vagyok vagy más előadáson.

Egyébként próbáld elképzelni, milyen érzések kavaroghatnak apukádban. Egy borzasztó dolgot hallott, ráadásul nem is tv-ből, internetről, hanem egy közeli ismerőstől. A történetnek van valóságalapja, nem is kevés, és valljuk be, amit írtál eléggé rémísztő.

Egy dolgot jegyezz meg: ne hisztizz. Inkább fogadd el, ha épp nem engednek el valahova, vagy próbálj normális érveket mondani, hogy miért lenne jó, ha elengednének!

16/L

A válasz írója 65%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 06-10 13:57

Kedves 11/l

Egyszer majd rájössz, hogy az élet nem fekete-fehér. Attól még mert a lány teherbe esett még nem rbanc!

Én is korán kezdtem a nemi életet, 13 évesen. 15 évesen besikerült egy baba, pedig egyszer nem csináltuk gumi nélkül, és mindíg ellenőriztük. sajnos esélytelen volt, hogy vállaljuk. Azóta is azzal a fiúval vagyok, immáron a férjem és van egy kislányunk.

De a felfogásod szerint ribi vagyok. Nem érzem magam annak!