[ Előre szólok, hosszú. ]Barátság még ez? Én már nem igazán tudom.

Már régóta meg akartam írni ezt a kérdést, de csak most határoztam el magam teljesen.

Az egész az oviban kezdődött, volt egy fiú akivel sokat együtt voltam, és így kialakult köztünk egy barátság, már ami fiatalkorban kialakul. Aztán egy osztályba kerültünk alapsuliban, egymás mellett ültünk, és így szépen alakult ki. 6. osztályban összevonták a 2 osztályt, így akikkel addig nem igazán voltunk jóban, egyre inkább jóba lettünk, aminek örültem is, mert egyre tágabb baráti körünk lett. Többen jártunk ki biciklizni, meg focizni meg minden. Aztán szépen elmentek az évek, jól éreztük magunkat, viszont ez az egész 1 éve nyáron tönkrement, legalábbis én úgy érzem...

Ennek a srácnak mindig volt egy ilyen fura stílusa, persze nekem is, de ez fel se tűnik senkinek.

Na szóval, tavaly volt a ballagás, aztán persze volt pia, meg minden... és ez a srác, a legjobb barátom volt, de tényleg. Nagyon sokat jártunk ki együtt, sokszor csak mi ketten, szerintem egy dolgunk se volt, amiről nem tudott a másik. Ugye volt barátnője, és ő is ott volt ezen a ballagás utáni bulin, és volt egy másik srác, akivel szintén nagyon jóba voltunk, ő volt számomra a 2. "leg". Rá is mindig számíthattam. Na erre az utóbbi fiúra rámászott ez a barátnő, és elcsattant köztük egy csók. Ezt én úgy vettem, hogy nem avatkozom belé, nem akartam, hogy akármelyikőjükkel is a barátságom egy lány miatt menjen el, ráadásul egy diákszerelem miatt, egy barátság? na ne már... Aztán voltak ugye a többiek, akikkel jártunk ki, és ők a legelőször említett fiú mellé álltak, és akire rámászott a lány, azt pedig cseszegették, stb. Nagyon sokat beszélgettünk erről, mindegyikőjükkel. Úgy voltam, hogy nem érdekel mi történt köztük, én ettől ugyanúgy tekintek mindegyikőjükre. Hát, a gáz az volt, hogy ezt tényleg csak én, meg még egy fiú barátom gondolta így, és így az "áldozat" fiúval, meg az utólag említettel a nyáron nagyon sokat kijártunk együtt, és nagyon jól összebarátkoztunk, addig is barátok voltunk, de így igazán megismertük egymást meg minden. A másik "csoport" úgy vettük észre, hogy le se sz*r minket, nem keresték egyáltalán a társaságunkat, ha kimentünk velük bármikor is, akkor nagy ívben tettek ránk, persze ezután mi voltunk a rosszak, mert mi nem akarunk velük kijárni, mi nem beszélgetünk velük. Na aztán ősszel, újra suli volt, ugyanabba az osztályba kerültem a barátnővel,a lány barátjával (az ún. legjobb barátommal, aki ugyanúgy tett, mint a többi, pedig azt mondta, őt nem zavarja, ha ugyanúgy barátkozom azzal a sráccal, akire rámászott a barátnője) és úgy éreztem, minden helyre fog kerülni. Újra kereste a társaságomat, aztán egyre jobban összekovácsolódtunk a régiekkel. Viszont most meg az van, hogy engem "ki akarnak emelni" közülük, mintha valamiféle isten lennék, 2 srácnak (a talán legjobb barátomnak és egy másiknak) nagyon nyalnak 2-3an, én sose nyaltam, magamat adtam, és így is bírtak. Na ők "főnököknek" nevezik magukat, gondolom hülyeségből, de annyira sokat mondják, hogy már engem zavar, és aztán a múltkor volt egy ilyen hülyeségük, hogy engem kineveznek "kisfőnöknek" , mert rájöttek, hogy én ugyanaz vagyok, mint voltam, van véleményem, ha kell elmondom. Én ennek nem örültem, nagyon akartak velem lenni, és nekem erre nem volt szükségem, hogy most megint legyen egy 3-mas, és a 2 nyáron szerzett nagyon jó barátomnak meg búcsút intsek, csak azért, hogy nekik most van egy ilyen időszakuk, hogy most épp velem akarnak lenni. Hívnak megint, hogy menjek ki velük, de úgy megyek, ha jön ez a 2 srác is, mert velük tényleg el tudok lenni, még ha a többiek le is szarnak. Erre jönnek, hogy mi van, összenőttünk-e, mikor ők ugyanezt csinálják, csak erősebben. Meg is mondtam nekik, és még ők voltak felháborodva. A nyáron mikor kimentünk velük és nem is szóltak hozzánk egész estéket, meg egymásnak írogattak telefonon sms-ben, úgy, hogy mi ott voltunk, és közben ránk néztek, mintha rólunk lenne szó, felháborított. Aztán mi voltunk beállítva rossznak, meg ilyenek. Szeretném, ha újra minden a régi lenne, mindenki jóba lenne mindenkivel, nem lenne ilyen "klikkesedés" egy baráti körön belül, és már áh, belefáradtam. Ma is hívtak, hogy menjek ki, de nem volt kedvem, mondtam hogy beszélek a többiekkel (2srác), ha mennek ki kimegyek én is, erre megint jöttek az "összenövős" dumával, felhúznak már komolyan, pedig nagyon nyugodt ember vagyok.

Ugye említettem, hogy új osztály lett (új suli) és jött 2 srác, meg még egy régi ismerősünk, akivel ugyan barátok nem, de haverok voltunk. Na most úgy nézem, hogy ez a legelső fiú, akiről legelőször beszéltem, vele akar nagyon jóba lenni. Úgy érzem, most kezdem igazán megismerni. Nagyon jó arcok az új osztálytársak, velük is úgy érzem hogy ki fog alakulni egy nagyon szoros barátság.

Szerintetek, barátság még ez? vagy már csak ilyen "kényszer", hogy amiért nagyjából 10 évig sülve-főve együtt voltunk mindenben, mégse dob el teljesen, és legalább a középsuliban még megtartsa a barátságot valamilyen szinten?

Bocsi, hogy ilyen kacifántosan írtam le, és hosszan, de írtam ami eszembe jutott.

Köszi a válaszokat!

16/F