Ez a kamaszkorral jár vagy valami nagyon hibádzik bennem? (helyesírásért bocsi)

Minden egyes nap életuntnak érzem magam. Semmi kedvem élni vagy valamit is csinálni. Egyszer csak elkap egy fájó érzés, és akkor az egész napomra kihat. Legszívesebben elaludnék, és nem kelnék fel. Felvettek oda ahova menni akartam, de pár percig örültem neki aztán visszaállt a rossz kedvem. Írtam is egy verset amiből nem is tudom mit lehet levenni. Itt a vers(nagyon rossz lett szerintem, de egy rossz hangulatomban írtam és legalább itt ott rímmel):

Nem hiányoznék

Nem akarok élni

hervadt virágokat nézni.

Meg akarok halni

a föld alatt aludni.

Békességben lenni

fájdalmat nem érezni,

de nem lehet, mert életemmel

mások életét éltetem.

A temetésen pár ember ott lenne

talán siratni is elkezdene

aztán elfelednék hamvasztott testemet,

mint egy unalmas estélyemet.

Fájdalmuk már nem zaklatna

most már alkothatnak nélkülem

sok gyermeket majd velük együtt elfelednek

s boldogok leszünk mind a ketten.

Tudom, hogy nem vad idegenektől kellene tanácsot kérnem, de nem tudom, hogy mi van velem. EZ a kamaszkorral jár vagy teljesen lökött vagyok?