Ha van itt gyermekpszichiáter /mindjárt 15 éves kamaszlányról lenne szó/, akkor SOS-BE szeretnék segítséget kérni!? "egy anyuka"

a 10:05-ös vagyok,csak véletlenül elküldést nyomtam:)

szóval hihetetlen amit megteszel a lányodért..nekem a változás ott tört be,amikor megismertem a világ legérzőbb és legtörődőbb pasiját,a barátomat...ő volt az aki felhúzott,aki segített és megígértette velem,hogy soha többé nem csinálok olyasmit...anyummal sikerült visszaépítenünk a kapcsolatunkat mikor elmentem koliba,az új közösség,az új tanárok és az,hogy van egy felsőbb szint,amihez értelmileg már tartozok,rengeteget segített elfelejteni mindent...nekemis megfelelési kényszerem volt,anyum a másik általánossuliban tanított,nem hozhattam rá szégyent,de mikor elkerültem gimibe,aztmondta,hogy felejtsem el az egészet,neki nem kellenek az ötösök,neki a lánya kell...csak adjak bele mindent,az lényegtelen,hogy hogy sikerül...és ez úgy jólesett,a város legerősebb sulijába jártam és szenvedtem 4 évig,de már ott álltak mellettem többen is,a koli is jó volt,tudtunk együtt is tanulni és így összehoztam mindig a 4 fölötti átlagot...most fősulira járok,normális és felelősségteljes "felnőtt" lett belőlem és még mindig az 5ösre törekszem,mert jólesik tanulni...anyukámmal a viszonyom nagyon jó,mindenben segít és támogat és én is őt...a mi sztorink kb itt tart,sok sikert kívánok nektek is és ne félj a legerősebb sulitól...lesznek nehézségek,de együtt mindenre képesek vagytok^^

(a város nevét megkérdezhetem,ahol éltek?)

Hello!

Először is sok sikert kívánnák nektek az utolsó 2 hónap túléléséhez. Budapesten is ugyan ez a helyzet az iskolákkal

a miénkkel meg pláne. Én is olyasmi helyzetben vagyok mint a lányod, bár nálunk nem drogoznak a csajok (csak cigiznek meg alkohol...), de nálunk is kb. 1 normális tanár volt, aki idén decemberben halt meg. Bár én nem gondoltam öngyilkosságra, de már ott tartok hogy a perceket számolom, h hány van még ballagásig...

Az osztályomban tulajdonképpen bűn a tanulás, nemis tudom hogy bírtam eddig velük (én is kitűnő vagyok) de a gimnázium és a család tartja bennem a lelket, és ha nem is mondom anyunak, h mennyit jelent a segítsége, nagyon nagy szükségem van rá, és azt ajánlom neked is, hogy tarts ki a lányod mellett!! Sok sikert.

végig olvastam mindent, és ha nem akar öngyilkos lenni a lányod, akkor ezt a két hónapot is túl fogjátok élni. Utána pedig boldogan élhet a lányod :-) :-)

Az én sulimban is van pár lány, nem drogoznak, és nem alkoholizálnak, de megkeserítik az összes ember életét az osztályban. Mindenbe belekötnek, semmi se jó nekik, és az egyik kitünő tanuló. A fiúk értük is kiállnak, mert velük nem szemétkednek.

Az osztály közösség ritkán teljesen rossz, csak más szemmel tűnhet annak. Én most hatodikba járok, és olyan szinten tartok a magyar tanárommal, hogy bárki beszél, azonnal rámnéz. Viszont van egy másik tanárunk, akit nagyon szeretünk, és érdekes dolgokról beszél, de néha eszünkbe jut erről olyan csattanó, amit meg kell osztanunk másokkal, és akkor, mert máskor már nem lesz vicces. Ez nem jelenti azt, hogy rossz az osztály.

LEhet hogy van egy pár rossz gyerek, de ha ezt átragasszák a többire is, az a tanárok hibája. És rossz tanárok mindenhol vannak, sajnos :C

Szia!

Huhh. Az én anyukám is pont ilyen. Én is 15 vagyok, igaz búcsúlevelet nem írtam, meg nem is foglalkoztatott komolyan az öngyilkosság, mert nem lenne hozzá elég bátorságom; Tudom, hogy sokan szeretnek, és nem szeretnék fájdalmat okozni nekik. Biztos vagyok benne, hogy a lányod sem tenné meg.

Az osztály egyébként tényleg nagy probléma szerintem, bár azt írtad, van barátnője, tehát nem kívülálló, nincs egyedül és ez szerintem nagyon jó.

Még annyi - amit még mondanék, azt már mind elmondták előttem - szóval, én idén kezdtem a gimit. A mi sulink bár elég jó híre van mégis vidéki iskola, tehát nem olyan "versenyistálló". Azért néha mi is úgy érezzük, hogy túl nagy az elvárás. Szóval, ha elkezdi a gimit, majd akkor figyelj rá jobban szerintem.

Remélem segítettem.

Ui.: Bocsánat, hogy letegeztelek.:)