Ha van itt gyermekpszichiáter /mindjárt 15 éves kamaszlányról lenne szó/, akkor SOS-BE szeretnék segítséget kérni!? "egy anyuka"

Tegnap már beszéltem egy szakemberrel. Azon kívül, hogy tudom le kell vele ülnöm beszélni, nem segített sokkal többet. Elvittem neki a lemásolt levelet is amit a írt. Vártam volna, hogy legalább azt megtudom, hogy ez most komoly vagy csak magának írta hirtelen felindulásból.

Amiatt volt a kiabálás, hogy nem mehet el egy buliba. Én megmondtam neki, hogy nem támogatom.. erre az apuka elengedte. Ő egy kitűnő tanuló, megbízható lány. Az osztály ahová jár borzasztó. A lány aki tartja a bulit nagyon "gázos". Cigi, pia /az iskolában is/, tavaly drogbotrány. Nem lehet órát tartani tőle és még pár lánytól. Évekig piszkálta a lányomat. Miatta már több gyereket elvittek más iskolába vagy osztályba. A lányom aki versenysportoló is volt, miatta hagyta abba az edzéseket tavaly. /együtt versenyeztek/ Most már "jóba" vannak. Tudok róla, hogy néhányszor csak arra ment rá, hogy valamibe belerángassa a lányomat. Konkrétan szülők hívtak fel, hogy tényleg elengeded ebbe a buliba? Na ezek után a telefonok után már a férjem sem engedte el. Külön kulcsos házat bérelnek a szülők, hogy a 8.osztályos lányuk bulizhasson. Na ezen durrant el a fejem..hogy 14 éves gyereknek partit szerveznek. Nem tiltottam volna meg ha nem ez a lány tart bulit aki miatt mi is majdnem kivettük őt az iskolából. Igen feszült a gyerek. Az alsós osztályfőnök katasztrófa volt. A felsős szintén. Senki nem akarta elvállalni ezt az osztályt, hát az igazgatónő valakit kijelölt. Olyan is. Csoportosan büntetik az osztályt, azt is aki nem csinált semmit. Így húzta ki az általánost az én lányom, aki most 8. osztályos. Mindig kitűnő volt, mindig teljesít, ő válogathatott, hogy hová akar továbbtanulni mert mindenhová felvették az első helyekre. Mindenkinek próbál megfelelni de ezt nem lehet. A kiabálás utolsó mondatai azok voltak apuka részéről, hogy "nem érdekel, hogy mit csinálsz..menj ahová akarsz". Ez fájt neki a legjobban. Erre azt írta ebben a levélkéjében ,hogy "nem tudok ilyen nem törődöm világban élni ahol az emberek nem foglalkoznak egymás érzéseivel". Istenem pedig ha tudnátok, hogy imádjuk őt és mekkora hülye voltam ,hogy így kiabáltam vele én is. Utána elmondtam neki, hogy ne haragudjon és nem akartunk vele így ordibálni. Beszélgessünk bármi bántja. Persze azóta annyit változott a helyzet, hogy egy barátnője apukájával egyeztettünk és együtt elengedjük őket.. ami eredetileg is így lett volna.

Picit hosszú lett de elég összetett a dolog és nem csak a buliról szól a történet, hanem az egész eddigi osztályproblémákról is.

A 21.04-NEK!

Félreérted. Itt nem egyszerűen a buliról van szó. Itt arról van szó, hogy folyamatosan küzd valamiért. Az elfogadtatás az osztályban. Egy olyan közösségben ahol a saját maga által állított mérce magas, ahol állandó problémák vannak, ahol azért nem viszik el őket osztálykirándulásokra /és igen most nyolcadikban is büntiből/ mert 5-6 lány állandóan balhézik. Ebből ő is kimarad holott nem csinált semmit. Pontosabban most itthon hagyják őket de attól függetlenül csak 1 napos lesz a 2 napos helyett. Megint. Ahol ha neki egész évben becsúszik egy négyes már felelnie kell az ötös jegyért. Ahol neki tavaly év végén 3x iratták meg a fizika témazárót, hogy megadják az ötöst. Pedig mindig csak neki lett hibátlan a dolgozata. Fél évig korrepetálta egy osztálytársát fizikából, hogy javítson. Sikerült is. A tanárnő félre is hívta a lányt, hogy "téged korrepetál valami fizikatanár"? Meg is lepődött, hogy a korrepetáló tanár a lányom. A lényege az, hogy tőle ezt megszokták.

Visszatérve: el is mondta nekünk, hogy mindig mindent megtesz, tanul, mindig kitűnő és csak egy egyszerű buliba akart menni.

Egyébként tegnap este beszéltem vele. Egy darabig próbáltam innen-onnan aztán konkrétan elmondtam neki, hogy láttam amit írt. A miért? kérdésére elmondtam, hogy tudom, hogy nagyon kiabáltam vele és nagyon féltem. Mivel évekig gondjai voltak evvel a lánnyal. Azt mondta már nincs vele ilyen problémája és meg tudja magát védeni az ilyenek ellen. Ami igaz, mert 2-3-4 éve még folyamatos lelki beszélgetéseink voltak ,hogy igenis szóljon vissza és ne hagyja magát. Azóta azt sikerült elérni, hogy a csendes nyusziból talpraesett kis csaj legyen. Nekem is változnom kell, hogy ne féljek attól és ne támadjak azért ha valaki bántja. Azt is elmondtam ,hogy ezek a dolgok kicsúsznak az ember száján és nem gondolja komolyan őket. Az bántotta őt a legjobban, hogy az apja azt mondta neki, hogy "azt csinálsz amit akarsz minket nem érdekel, anyáddal megbeszéltük, hogy nem fogunk szólni semmiért, addig számítógépezel és akkor fekszel le amikor akarsz!" Ebből azt szűrte le, hogy minket tényleg nem érdekel és nem szeretjük őt. Rákérdeztem, hogy tényleg komolyan gondolta-e? A válasz az volt, hogy akkor igen. De nem tudta hogyan..ezen nem gondolkozott. Mondtam neki esetleg beszélhetne valakivel. Erre persze úgy reagált ahogy gondoltam ,hogy dehogyis! Így is nehezen nyílok meg nem fogom egy idegennek elmondani! Hát ezt mintha az apja mondta volna. Szerinte nem mindig mutatjuk ki, hogy szeretjük. Pedig ha tudnátok, hogy bárkinél jobb a kapcsolatunk akit ismerek. A viccelődések, az, hogy összebújik az apjával lassan 15 évesen és közben simogatjuk a hátát és beszélgetünk!? Szinte minden alkalommal visszük magunkkal a legjobb barátnőjét magunkkal legyen az tavasz szünet, nyári szünet /mivel őt 4 éve elvitték a másik osztályba, na vajon ki miatt?/. Most is voltunk 3 napra márciusban. Ez a lány már a második gyerekünk. Még annyit, hogy volt egy ember, a lányom angoltanára aki nagy hatással volt rá. Ha el tudtok képzelni egy mesébe illő imádni való tanárembert akkor ő olyan volt. Nagydarab vagy 120 kilós ember aki imádta a gyerekeket. Nem volt családja, neki a gyerekek voltak az élet. Az ő óráján még a hülyébbjével sem volt semmi gond. Hányszor elcsípte a lányomat az iskola folyosóján és beszélgetett vele. Szinte rátapadt annyira mondta neki. Színdarabokat írt a gyerekeknek amit előadtak a városban. tanácsokkal látta el a lányomat, hogy ne foglalkozzon evvel a sok hülye, hisztis libával. na igen..ő tavaly nyáron iskolakezdés előtt 1 héttel meghalt. A temetésére külön buszok mentek. A lányom annyira kiborult és annyira sírt, hogy nem akart hozzám odajönni és utána velem hazajönni. De a többi gyerek és a felnőttek ugyanígy! Inkább ment vissza a többiekkel az iskolába. Biztosítottam a lányomat, hogy nem fogunk kiabálni és mindent megbeszélünk csak szóljon bármi bántja. Külön kitértem erre a fent említett szeretett tanárára, hogy milyen büszke volt rá és miket mondott nekem. Na erre elkezdett sírni és kicsit felengedni.Órási szeretetigénye van és nagyon érzékeny.