Hogyan tudnám megnevelni?

Nézd én így 24 éves fejjel azt mondom, nekem mindig hiányzott az, hogy soha nem éreztem a szüleim érzelmileg támogatnának, vagy megértenének. Sokszor jól esett volna, ha nem rögtön ordibálnak velem, hanem megkérdezik, hogy van-e valami oka, valami baj van-e, tudnának-e segíteni.

Mondjuk nem írtál konkrét szituációt, mert ezek amiket felsoroltál nem olyan dolgok, hogy orvoshoz kéne vinni, talán a nevelésen kellene valamit változtatni, lehet olyan dolog nyomja a lelkét, amiről fogalmad sincs, de ahelyett, hogy megpróbálnál segíteni, csak jobban hergeled.

Ismerős a helyzet, a nagylányom kamaszként olyan kirohanásokat produkált, azt hittem a Dunának megyek. Azt hiszem nehéz visszaemlékezni arra, hogy mi is voltunk kamaszok. Őt nem nevelni kell most, hanem szeretni nagyon, és elviselni. Meg kell próbálni átsegíteni ezen a nagyon nehéz élethelyzeten. Tudod mekkora hormonbomba dolgozik benne? Az a rengeteg indulat majd szétrobbantja. Hidd el nem tehet róla. Az ő számára most mindenki ellenséggé válhat. Baromira érzékeny, és meglehet egyébbb dolog is van a háttérben. Még a nagyon szép kamaszoknak is vannak önértékelési gondjai. Csúnyának és esetlennek láthatja magát. Meglehet, szerelmes. Féltékeny. Nem találja a helyét. Elvesztette az életcélját stb.

Gondolom a válásotok sem segített.

Tudom, hogy nehéz vele most. De próbáld úgy nézni őt, mintha a barátnőd lenne. Hogyan segítenél neki?

Sok erőt, kitartást kívánok!

Hello. Egyszerűen bekeményitessz!

Mond meg neki hogy: -Nem az van amit ő akart!

Hogyha meg visszabeszél pofozd meg!

Nemkell sajnálni egyszer úgyis rájön neked volt igazad.

A Barátai előtt is szégyenitsd meg ha visszabeszél.

Hidd el nemfogja többet ezt csinálni! ;)