Miért nem megy ez nekem?

Szóval az a baj,hogy nemmerek anyummal veszekedni.

Ha valami bánt,mindig lenyelem,és próbálok elmenni mellette. Nagyon szívesen megmondanám neki,de nem merem.

Igazából azért,mert ha olyat mondok pl( hogy már megint mit izélt a tesóm a szobámba,vagy legközelebb nem adok neki oda semmit(mert mindent ellop,ami nekem épp kell)) és persze a tesóm nem ad semmit (akkor is én engedjek,hogy ne legyen vita) . És ilyenkor én engedek.Nagyon szívesen elmondanám neki ,de nem merem.Mert akkor azt állítja ,hogy agyi bajom van. Meg ,hogy valami agykárosodásom van... Igazából vannak barátaim(mindenkivel jóba vagyok),viszonylag jó bizi (8.osztály).

Szóval nagyon szívesen beszélnék vele de nem megy. Vannak olyanok amikor tényleg igazam van,és lenyelem ,hogy ne egy hisztis legyek a szemében.Ez közösségben nem látszik,csak a barátnőmnek mondom el.Aki előtt tudok sírni,aki megért. És ha összeveszünk roncs vagyok,ő az egyetlen aki foglalkozik velem.

Szerintetek ez normális?