Hogy mondjuk el neki, hogy el kell költöznünk?

Szerintem elöször is moond el neki már most, hogy gondolkodtok a költözésen. nem 100% de lehetséges hogy pár hónap múlva költözés lesz, vagy mondjuk suli után. mond el hogy anyagilag muszáj és ha kell párhavonta találkozhat az osztálytársaival, oda utaztok vagy azok hozzátok.

más gyerek is elköltözött már, ha normális nevelést kapott fel fogja fogni. csak ne költözködjetek évente.

Szerintem igen.

Hallod, ha elmondod neki előbb,később nem érzi magát becsapva.Lesz ideje kicsit elfogadni,addig is ugy lenni a barátnőkkel,hogy jobban megbecsüli.

Ha most elmondod neki,és még sem költöznétek el érezni fogja ,hogy bármikor jöhetnek váratlan helyzetek....

Ha nem mondod el neki,nem lesz ideje rendesen elfogadni,végiggondolni.És valószínűleg becsapva érzi magát,hogy eddig titkoltátok.

Sok sikert.

megértem... ez nagyon nehéz...

Ülj le vele, magyarázd meg, hogy nincs munkád, ez miatt el kell költöznötök. Szerintem ha még nincs ház véve, együtt menjetek házat nézni, ő is érezze, hogy neki is van bele szólása, vonjátok be mindenbe, ami az új házzal kapcsolatos.

Pl ha bútorokat néztek, kérjétek ki a véleményét, és érjétek el, hogy kalandként nézzen az új házra... A szobáját meg tényleg úgy rendezzétek be, ahogy akarja (ez is egyfajta várakozás érzés lesz neki, hogy olyan szobája lesz, amire mindig is vágyott) Sulit is együtt nézzétek.

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, amiket az előbb leírtam, de nagyon fontos lehet egy kiskamasz életében.

Én már régen tudtam, hogy költözni kell (külföldre) Vártam is, az én álmom volt, hogy költözzek... Persze, közben beiratkoztam táncra, legjobb barátnőm is lett... A kiutazás előtt hónapokig sírtam, mindenen elbőgtem magam (nem is vagyok annyira kicsi, 18 vagyok)

Szenvedtem... kiutazásunkkor családhoz költöztünk, új suli volt, minden új... még hónapokig szenvedtem... emlékszem, tavasz végén mentünk ki, és augusztus végéig szenvedtem... Gyakran sírtam. Egyedül mentem biciklizni a városban, ismeretlen környékre bicikliztem, már másik városban kötöttem ki, csak gondolkoztam, és sajnáltam a múltam... Borzasztó volt... Nem egyszerű...

És szerintem vegyetek neki valami háziállatot, amit simogathat, az sokat segít...

Remélem hasznos válasszal tudtam szolgálni...

ui: (nem bántam meg, hogy eljöttem, sokkal jobb sulim van, mint volt, a nyelv is jobban megy, és alakulnak a barátságaim...)

A lányodnak meg nektek kitartást kívánok :)