16 17-évesek örülnétek kistesónak? Valaki van ilyen helyzetben?

Én 15 éves koromban lettem a legkisebb lányból a legnagyobb. Nővérem elköltözött, rám szakadt a háztartás, anyu megszülte a húgomat. Először bennem volt a trónfosztott minden ellenérzése, de anyukám ügyesen megoldotta azzal, hogy bevont a húgom gondozásába, ami később nagyon hasznos lett. Ráadásul miután a húgom 1,5 éves lett, vissza tudott menni dolgozni délutánonként, mert tudtam bánni a picivel.

Ez mindkettőnknek nagyon hasznos volt. Anyukám elfogadta, hogy a kisebb lánya felnő, felelősségteljesebb, így nem voltam kontroll alatt.

Én megtanultam a babagondozás csínját-bínját, most 20 éves vagyok, négy hós a kislányom.

A kórházban én voltam a legfiatalabb anyuka, szinte külön nővért adtak mellén, hogy figyeljen, segítsen, de nem volt rá szükség. Az első naptól én láttam el a kislányom, sőt, még a 25-30-35 éves anyukáknak is én segítettem.

Összeségében nagyon jó így visszaemlékezni.

Szegény kishúgom, kezdte érezni a trónfosztást, hiszen ha hazamegyünk, akkor a lányom van körülugrálva, de használtam anyum technikáját, és azóta is az oviban dicsekszik, hogy ő pelenkázott, segített fürdetni, ő nagylány!

Én nekem 5 tesóm van, nem kell már több, főleg nem egy féltestvér, mert anyám pasiját nem birom. Már saját gyereket akarnék. De "régebben" 15-16 éves koromban örültem volna egy kistesónak.

18L

Már anyuka vagyok, de 8-ikos koromban nagyon rámjött, hogy kistesót szeretnék. Bátyám van. Persze gőzöm sem volt micsoda meló is az a szeretet mellett. Nem lett kistesó, mostmár értem miért nekem is van két kicsim.

Ha szereted a kicsiket, ha nem a tesód lesz, és nehogy hagyd magad befolyásolni, hogy hogyan kellene érezz. Nyugodtan szeresd nagyon a picit !